AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)
III. Az OSZK munkáiból - Borsa Gedeon: Legújabban előkerült XVI. századi magyarországi, illetve magyar nyelvű nyomtatványok
(Manlius, Bornemissza, Brassó, Szeben) is mutatott hasonlatosságot, de azonosítani egyikkel sem lehetett. A hosszas kutatás eredménye végül is az volt, hogy Az életnek kútfeje eme kiadásában található betűk pontosan megegyeznek a Michael Apffel bécsi műhelyében 1577-ben megjelent magyar nyelvű nyomtatványban (RMK I. 122) találhatókkal. 14 így azt feltehetően ugyancsak ott és feltehetően az idó' tájt készítették. A fentiekben ismertetett és csak legutóbb előkerült Stainhofer-féle 1572-ben meg jelent kiadással történt összevetés megerősítette ezt a megállapítást. A betűtípusok a két nyomtatványban azonosak. Ehhez tudni kell, hogy Kaspar Stainhofer 1575-ben bekövetkezett halála után örököse nővére volt. őt a következő évben nőül vette Apffel, aki így a Stainhofer-féle nyomdát tovább vezette. 15 A két bécsi kiadás nem csak szövegében, de beosztásában is sorról sorra megegyezik egymással. A részletesebb összehasonlítás azonban kisebb eltéréseket mutatott ki mind a szövegben, mind a nyomdai kiállításban. A Pozsonyban őrzött, évszám nélküli unikum szövege romlottabb, mint az 1572-ben készült kiadás. Példának okáért egy jellegzetes eltérés: a G x b lap nyolcadik sorában az 1572-i kiadásban En s az en ... áll, míg az évszám nélkül fennmaradtban ugyanott a nyilván magyarul nem értő nyomdász által hibásan újraszedve: En sa zen ... A két kiadás szövege között nagyon kevés eltérés is felfedezhető. A H 2 b lapon az 1572-i kiadásban „aliae item precationes", míg a másikban ,,aliae piae precationes" áll. A bibliai idézeteknél öt helyen az 1572-i kiadásban helyes szám, míg a másikban téves szám áll. 16 Feltűnő az 1572-i kiadásban, hogy az Isten helyett használt ,,Úr" szót kettőzött verzális, ún. szakrális V-val, vagyis W-val „Wr"-nak szedték az I 2 a lapig. Ettől kezdve azonban nagyon kevés kivétellel a kötet végéig már „Vr" szerepel. Az évszám nélkül fennmaradt kiadásban — ugyancsak nagyon kevés kivétellel — végig „Vr" található, akárcsak e bécsi nyomda két másik termékében, 17 amely 1574-ben, ill. 1577-ben jelent meg. Az ékezetek használata sokkal következetesebb és gondosabb az évszámos kiadásban, mint a másikban. Ezzel szemben ezeknek a latinban ismeretlen ékezettel ellátott betűknek technikai kivitele az 1572-i kiadásban még jóval fejletlenebb. Többször fordul elő az antikva betűk közé nem illő ún. gót betű, az „ö" és „ü" helyett sokszor „ó" és „ú" áll, ami a hiányzó ékezet legegyszerűbb helyettesítése volt. Ezzel szemben az évszám nélküli kiadásban az igényesebb kivitelű „6" és „ű" betűk használata már jóval következetesebb. Mindezek alapján feltehető, hogy az évszám nélkül fennmaradt kiadás valóban 1572 után készült a Stainhofer—Apffel-féle bécsi műhelyben. Szabó Károly csak a Régi Magyar Könyvtár első kötetének megjelenése után szerzett tudomást Az életnek kútfeje c. műnek egy további kiadásáról. Nagy István, a neves bibliofil, hagyatékában maradt fenn az a kötet, amelyet az ő könyvtára eladásához készített antikváriumi katalógusban (List—Francke: Catalogue ... d'une collection ... de feu M. Estienne de Nagy. Leipzig, 1870. 1149. sz.J Molnár Albert, Egyházi beszédek. 1625 megjelöléssel szerepelt. Ezt a meghatározást a könyv valamelyik tulajdonosa (Nagy István—Jankovich Miklós—Nemes Literati Sámuel) írhatta be a kötet első szennylevelére. Szabó Károly az árverési katalógus alapján egy már ismert művel 18 azonosította ezt a példányt. Utóbb azonban a British Museumból részletes tájékoztatást kapott, amelynek alapján megállapította, hogy a Nagy István hagyatékából oda került könyvnek semmi köze sincs Szenczi Molnár Alberthez, hanem a kötet Az életnek kútfeje egy addig 212
