AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Borsa Gedeon: Legújabban előkerült XVI. századi magyarországi, illetve magyar nyelvű nyomtatványok

közreműködésével a kötet mikrofilmjéhez is hozzájutottunk. Mindezek segítségével a következőket lehetett erről az értékes gyűjtőkötetről megállapítani: A iasi Városi Könyvtár 1959-ben Bukarestben az ottani állami antikváriumban vásárolta a könyvet, amely erdélyi magántulajdonból került oda. A megviselt kötetből mind az elejéről, mind a végéről hiányzik legalább egy-egy ív. Jelenlegi könyvtári jelzete: „1-2050". A korabeli bejegyzésekből megállapítható, hogy azt a XVI. század utolsó évtizedében erdélyi, talán a szebeni iskolában több diák is használta. Az összes nyomtatvány, amely a nyolcadrét alakú kötetben található, görög nyelvű, és valamennyi a brassói Honter-féle műhely terméke. Ezek közül az első és második — Kara szerint — Neilos és Epiktetos műve. Szabó Károly ismerte Neilos munkáját 1540-ből (RMK II. 23), de Epiktetosét nem. A mikrofilm alapján megállapítható volt, hogy a két mű egyetlen nyomtatványként jelent meg, mert Epiktetos Ey%eioiőiov c. munkája a b

2 levélen kezdődik. Sajnos, a nyomtatvány és egyben a kötet első íve a címlappal együtt hiányzik, így az Epiktetos előtti ívek tartalmi meghatározása nem volt könnyű. Kara itt mint szerzőre, Neilosra, gondolt, azonban a szövegösszevetés ennek ellene mondott. Vekerdi József kollégám szíves segítségével sikerült azután megállapítani, hogy a hiányos mű Kehes IIIVOLB, C. munkája. A nyomtatás éve a kolofonból derül ki: txcp/iß [ = 1542]. A kis kiadvány eredetileg <x-r] jelölésű hét íve összesen 28 levélből állott. A fentmaradt iasi unikumból az első ív, négy levéllel, hiányzik. Az utolsó levél mindkét lapján a Honter-nyomda jelvényeként Brassó város fametszetes címere áll. Kebes párbeszédes formában írt filozófiai tankönyvét évszázadokon keresztül használták Európa-szerte. Josef Duck* úgy tudta, hogy Johannes Honter Kebest 1539-ben jelentette meg. Pesti Gáspár azonban, aki Honter Epitome adagi or urnához (RMK II. 24) 1541-ben írt előszavában

5 az addig megjelent összes brassói nyomtatványt felsorolta egy kivételével,

6 ezt a művet nem említette. így joggal feltételezhető, hogy Dück tudott vagy hallott a Honter-féle iíTe&es-kiadásról, de azt a pontos évszám (1542) ismeretének hiányában a brassói nyomda mííködésének megindulása \-esztendejére, 1539-re helyezte. A nyomtatvány másik része az Epiktetos sztoikus életfilozófiájából Flavius Arrianus által készített összeállítást tartalmazza, amely mint tankönyv ugyancsak elterjedt volt. Érdekes megjegyezni, hogy Kebes és Epiktetos műveinek ilyen együttes megjelentetése eddig csak a XVI. század hatvanas éveitől volt ismeretes, így tehát lehetséges, hogy ehhez az indítást éppen Honter e kiadása adta. A iasi gyűjtőkötet következő tagjának azonosítása nem volt problematikus. Platón és Aristoteles 1541-ben együttesen megjelentetett munkáit Szabó Károly részletesen leírta (RMK II. 25). Az egyetlen félreértést Karánál az okozta, hogy a kiadvány két címlappal rendelkezik, és a két mű ívjelzése önálló. Ráadásul a iasi példánynál e két rész közé egy további Honter-kiadványt kötöttek be, így a két munka összetartozása — jóllehet a közös címlap szövege ezt egyértelműen bizonyítja — még kevésbé vált világossá. Ennek tulajdonítható, hogy Kara Platón és Aristoteles munkáját két önálló nyomtatványnak tekintette. A kötet végére került Aristoteles-mií utolsó íve hiányzik. E Honter-kiadványból ezen a iasi példányon kívül ma csak egy másik, de teljes példány ismeretes a brassói evangélikus egyház könyvtárából. A fent említett nyomtatványról, amelyet az előbbi kiadvány két része közé kötöttek, Szabó Károly már tudósított (RMK II. 29): Hesiodos „Eqya. xvu f^ueoou AI 209