AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Borsa Gedeon: Legújabban előkerült XVI. századi magyarországi, illetve magyar nyelvű nyomtatványok

ajánlása, amelyet Draskovich György zágrábi püspökhöz intézett. Ebben a kiadványt, mint a „nagyeszű és jámbor életű Roffi János püspök szerzett imádságoskönyvecskét" emlegeti. A név furcsa volt, de számunkra nem ismeretlen. Szántó István jezsuita 1574. július 15-én Bécsből kelt és Rómába, a jezsuiták generálisának írt levelét ugyanis a közelmúltban publikálták.

2 Ebben Szántó a magyar nyelvű katolikus kiadványok megjelentetését szorgalmazta és felsorolta az általa addig ismert ilyen jellegű nyomtatványokat: Vincentius Lirinensis művét Draskovich György fordításában (RMK I. 43) és Petrus Canisius katekizmusát Telegdi Miklós fordításában (Sztripszky I. 1803/10). Majd ezeket írta: „Vidi et orationes quasdam Rophensis a quodam ignoto authore translatas. Praeter hos catholicum librum hungarice impressum vidi nullám." Ez a Rophensis név John Fisher rochesteri püspököt jelzi, akinek a neve művein nem egyszer „Joannes (episcopus) Rophensis (Roffensis)" formában szerepel. A mű ajánlásában ugyanő „Roffi János püspök" alakban fordul elő. Tehát egy korábban csupán említésből ismert mű most példányban is elő^ került. Az ajánlást követi az „Első imádság, mellyel akkor élünk, mikoron bűneinknek bocsánatát kérjük". Fisher gazdag munkásságából e fordítás eredetije a Psalmi seu precationes ... item Psalmi aliquot selecti ex Davide című műve.

3 Az ajánlás végén álló N. M. S. betűk talán a fordító nevét jelölik. Ennek személye — a fenti idézetből kitűnően — már a kortárs Szántó István számára is ismeretlen volt. A kolozsvári unikumból nem csak a címlap hiányzik, de a „D" . jelölésű ívvel, a 24. levéllel végleg megszakad. A mintájául szolgáló mű, valamint a kötésből kitépett papír vastagsága alapján a nyomtatvány kb. 70 — 80 levél terjedelmű lehetett, így tehát csak a kisebbik része maradt reánk. A vele összekötött munkát, a Fons vitaet, mint fentebb láttuk, 1572-ben az a Kaspar Stainhofer készítette, akitől Fisher imádságos könyvének ajánlása származik. A két könyv nyomdai kivitele megegyezik egymással, így kétségtelen, hogy Fisher munkája is Stainhofer bécsi műhelyében készült. Az előszóban Sylvester János bibliafordítása, amely ugyancsak Stainhofer sajtója alól került ki 1574-ben (RMK I 98), még mint csak tervezett kiadvány szerepel. Mind ez, mind az egy bekötés ténye arra utal, hogy Fisher könyvét is 1572 tájt jelentették meg. II Az erdélyi német anyanyelvű lakosság hetilapja, a Karpaten-Rundschau 1969. január 3-i száma érdekes cikket közölt I. Kara tollából. Ebben beszámolt a iasi Városi Könyvtár egyik gyűjtőkötetéről, amelyben a brassói Honter-nyomda több görög nyelvű kiadványa maradt fenn. Közlését Arnold Huttman átvette, • aki a Bukarestben megjelenő napilap, a Neuer Weg 1969. február 8-i számában írt erről. A fenti cikkek Neilos, Epiktetos, Platón, Hesiodos és Aristoteles műveiről tettek említést. Az ismertetések alapján ezeknek nem minden részét lehetett azonosítani a szakirodalomban már korábban leírt nyomtatványokkal. Ezért írásban I. Karához (Iasi) fordultunk, aki azután valamennyi kérdésünkre részletes választ adott. A iasi Városi Könyvtár és az ottani Egyetemi Könyvtár . 208