AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez (Ötödik közlemény)

20 levél — mint meghatározatlan anyag — töredékgyűjteményünkbe került. Varj'ú eme hagyatékának felülvizsgálatára az adott alkalmat, hogy Nánási Lovász István Szü titka c, Kolozsvárott, 1670-ben megjelent munkája egy, könyvtárunk számára újonnan megvásárolt példányának (EMK I. 1103/3.) kötéstábláiban Fischer e művének 16 levelét találtam meg, illetve akkor még csak reméltem megtalálni. A kérdés tisztázása céljából előkerestem Varjú félretett töredékeit és azokat átvizsgálva megállapítottam, hogy két-két összeragadt, tehát összesen négy levél mégis Fischer művéből való. E töredékek három betűtípusa ugyanis megtalálható az összehasonlítás alapjául szolgáló címlevélen. Az általam most kiáztatott 16 levélnek a címlevéllel és a most azonosított négy Varjú-féle szöveglevéllel való tipológiai összevetése igazolta feltevésemet, úgyhogy most már 21 levélből áll unikumunk. Közbevetőleg megemlítjük, hogy Varjú töredékeinek hat további levele egy más dialektikai tankönyvből való. E hat levél tárgyi hasonlósága érthetővé teszi, hogy a megtaláló a négy valódi szöveglevéllel együtt a címlevélen kívül még tíz levelet vélt felfedezni Fischer munkájából. A többi töredék más tankönyvek részeit tartalmazza. A Fischer művéből fennmaradt levelek az A-tól H-ig terjedő ívekből valók, és a szövegeket tekintve most már megvan a címszövegen és Deidrich György kolozsvári lelkész epigrammáján kívül a szerző ajánlásából négy lap, magából a dialektikából 32 lap, továbbá a disputációk téziseiből az első felelőnek, Martinus Dipsensisnek a tételei és a második disputáció tételeinek a címe, amelyekből Matthias Dipsensisnek kellett vizsgáznia. Ez az említett cím a H

5 levél versojának az aljára van nyomtatva. Mivel az első disputáció tételei majdnem négy lapot foglalnak el, a többi öt disputáció — amennyi még Kénosi Tőzsér szerint volt — feltehetőleg még 18—20 lapot, vagyis 9—10 levelet tölthetett ki. így a kötet valószínűleg az I-íven fejeződött be, vagyis legfeljebb 72 levélre terjedhetett. (Jelzete: KMK II. 294.) 89. [Kassa] [1619]. [Innocentius III., papa]. [De contemptu mundi, sive de miseria conditionis humanae.] 8°, [14], 175, [1] 1. A példány címlapja hiányzik. Az olvasóhoz intézett ajánlásban fintai Darholcz Pál megemlíti, hogy a könyvre nincs ugyan rányomtatva a szerző neve „propter causas non contemnendas", de megnyugtathatja az olvasót, hogy nagy teológus volt az illető („prioris [!] seculi magnus theologus"), akinek a műve egyik vallást sem sérti. Nyilvánvaló, hogy Darholcz — aki evangélikus volt, mert előszavában az ágostai hitvalláshoz való hűségről is megemlékezik — kora éles felekezeti ellentétei közepette nem tartotta célszerűnek ezt a munkát III. Ince pápa neve alatt kiadni. A XII. és XIII. század fordulóján élt szerző híres aszkétikus munkájának ez a kiadása valószínűleg annak az irénikus irányzatnak a terméke, amelyet ebben az időben Kassán David Pareus tanítványa, Alvinczi Péter képviselt. Az ajánlás kelte alapján („Datum in Bukocz, 6. Mar. 1619.") a kötet megjelenési éve 1619-re tehető. Az ajánlás után Bocatius János latin nyelvű üdvözlőverse következik, amelyből kitűnik, hogy Darholcz Pál az Abaúj-megyei Bukóc és Hilyó földesura volt. Bocatius költeményén kívül még négy latin üdvözlővers áll a kötet elején, amelyeknek szerzői a következők: „Cunradus Degenius olim Concionator in praes. Novigrad", „Andreas Withenaverus Past. Eccl. Buccoviensium Hyloviensiumqfue]", „Thomas Deidricius Affr. Sax. Tran. S. S. Theologiae Stu." és „Iacobus Neerer p. t. Ludimod. Bucco. Hylloviensiumq[ue]". A kötet betűtípusaiból és nyomdadíszeiből megállapítható, hogy az a kassai nyomdában készült, amelynek a tulajdonosa ekkor Festus János volt. A szövegbetű és az ajánlás betűje azonos az RMK II. 379. számú, 1618-ban megjelent kassai kiadványban levő betűkkel. A 60. és a 136. lapon levő záródísz, az 1., 61. és 137. lapon levő fejléc, továbbá a (3)t, és az (5)b lapokon levő sordíszek megvannak az RMK I. 480. számú, 1618-ban kiadott nyomtatványban. A kötet utolsó lapján levő magyar címer a lőcsei kalendáriumokból ismeretes. 1673-tól kezdve hosszú ideig minden évben ezt nyomtatták Lőcsén a naptárak címlapjára. Ügy látszik, valamiképpen a lőcsei nyomda tulajdonába került ez a kassai fametszet. A kötet Gyöngyösön, az OSZK felügyelete alatt álló Bajza József könyvtár tulajdonában van. (Régi jelzete: III. e. 382.) 336