AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez (Ötödik közlemény)

90. Lőcse 1620. [Carmina lugubria in mortem Laurentii Türmeri, prorectoris gymnasii Novisoliensis. Ed. Joannes Pinnerius.] [Kolofon:] Leutfchoviae Ex Officina Typ[ograp]hi-ca, Danielis Shultz B. 1620. Függőleges állású egyleveles nyomtatvány. Példányunk négy töredéket tartalmaz, amelyekből arra következtethetünk, hogy a nyomtatvány hozzávetőleges nagysága kb. 50x29 cm lehetett. A kiadvány felső része, amelyen minden bizonnyal cím is állott, teljesen hiányzik. A római számokkal sorszámmal ellátott kilenc lat'n nyelvű vers közül kettő épen, más kettő majdnem teljesen, öt pedig hiányosan van meg töredékeinken. A versek két hasábban sorakoznak egymás alá, és a nyomtatvány három ismert oldalát díszítőelemekből összeállított keret szegélyezi. A gyászolt személy Türmer Lőrinc, a besztercebányai gimnázium helyettes igazgatója, aki 1620. június 10-én, váratlan baleset következtében hunyt el. Az első vers fennmaradt néhány szavában már ott találjuk a célzást a végzetes puskagolyóra, amely Türmer halálát okozta. Ennek a versnek a szerzője valószínűleg Tartzianus Pál volt, aki ekkortájt volt a besztercebányai németek első papja. A vers aláírásából csak ennyi látszik töredékünkön: zianus in Ecclefia Novif. V. D. Minister. A második gyászköltemény a nevezetes Bocatius Jánostól való, aki ebben az időben Bethlen Gábor kassai helytartója és udvari történetírója volt. A harmadik vers ismét említi a halálos ólomgolyót. Ennek írója Pinner János, a gimnázium igazgatója, aki egyébként kiadója is az egész gyásziratnak. A szomorú végű baleset leírását Plotschius Oszvald, városi aljegyző versében (IV.) olvashatjuk. Türmer kíváncsian szemlélte az ablakból a fejedelem, vagyis Bethlen Gábor bevonulását Besztercebánya városába, amikor egy puskagolyó eltalálta és halálát okozta. Az ötödik vers szerzőjének neve töredékünkről hiányzik, a hatodikat Püchler Gáspár tanár írta, a hetedik pedig egy sziléziai származású diáknak, Gregorius Solinusnak a munkája. A nyolcadik versből — amelyet a városi tanács sáfárja, az ugyancsak sziléziai származású Georgius Petraeus írt — megtudjuk, hogy Türmert Zsuzsanna nevű felesége és egy gyermeke gyászolták. A kilencedik versben egy ,,G. Pr. M."-monogrammú egyén — talán újra Püchler Gáspár magister — így válaszol a „rosszindulatú Rágalom"-nak, amely szemére vetette Türmernek, hogy ha nem nézegetett volna ki az ablakon, nem halt volna meg: „hát neked megsúgta valaki, mely halállal és mikor fogsz meghalni?" Ez az ismeretlen nyomtatványunk a 83. tétel alatt már említett György Lajos-féle töredékek közül való. (A besztercebányai személyeket illetőleg vö. Bosenauer Károly: A besztreczebányai á. h. ev. gymnasium története. Besztercebánya 1876. 46. és 47. 1., továbbá Zoványi Jenő Cikkei a „Theologiai Lexikon" részére a magyarországi protestantizmus történetéből. Bp., 1940. 471. 1. — Bethlen Gábor besztercebányai bevonulásával kapcsolatban vö. Ipolyi Arnold: Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata. Századok 1874. 704.1., továbbá Demkó Kálmán: A magyar—cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620-ban. Századok 1886. 223. 1.) (Jelzete: KMK II. 40á/a.) 91. [Kolozsvár 1630.] Gallt, Martin. VOTVM ] ILLVSTRISSIMO ET CELSISSIMO DOMINO, DOMINO I GEORGIO RAKOCZIO, | DEI GRATIA TRANSYLV[ANIAE PRINCIPI, PARTI]VM REGNI HVNGARIAE | DOMINO, & Siculomm Comiti &c. Sole[nniter 19 (?) Decern. Anno Chrjiiti CIO 10 C X[XX] Claufenbur- | gum ingreiso, inaugurato & falutato, [Dnő Dnő Clementifs., Mufarum^] Mecoenati liberalifs[

. ] [hum]illime | [.. . consecratum]. 22 Évkönyv 337