AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: Grillparzer Magyarországon (Születésének 175. évfordulójára)

Grillparzer Magyarországon Születésének 175. évfordulójára KOZOGSA SÁNDOR Az osztrák irodalom klasszikusának értékelése irodalmunkban nem volt mindig egységes. Különböző korokban és egyes nemzedékeknél különböző módon nyilatkozott meg szellemi életünk Grillparzer-szemlélete. Ezt a negatívnak is nevezhető állásfoglalást főleg az idézte elő, hogy az írónak hazánkkal kapcsolatos némely nyilatkozatát félreértették vagy tudatosan félremagyarázták, sőt elferdítették. Hosszú időbe telt, amíg ez a hazug zománc lepattogzott róla, és a magyar műélvező közönség elé az író a maga valóságában került. Addig is, amíg végigkísérjük a grillparzeri mű és egyéniség hatásának magyarországi útját, vessünk egy pillantást az alkotó művészi küldetésére: drámáinak ma is legélőbb problémája a szerelem és annak sajátos felfogása. A szerelemnek belső vívódásait, a kirobbanó indulat és a fékező értelem tusa ját, a női szivekbe vetítette. Asszony-ábrázolásai azonban mégsem hasonlíthatók Euripidész, Shakespeare vagy Racine asszonyaihoz. Grillparzer női odaadok, ösztöneikben túláradók (gondoljunk csak a német romantika hősnőire!), válságuk is tipikusan asszonyi válság, sorsuk az, hogy mindig eltikkadnak és elhervadnak a szenvedély perzselésétől. Sappho, Hero, Medea, minden nőiségük mellett a szerelemnek „újszerű" férfi-problematikáját élik át, tökéletes lélektani hűségük ellenére a nagy magányos költőre, magára alkotójukra hasonlítanak. Szerelmük, ahogy azt Halász. Gábor finoman megfigyelte, ,,a tiszta fej megzavarodása", s ellenállásuk sem annyira lányos rémület, mint férfias kapaszkodás a fegyelembe: „Ich kann nicht im Trüben ahnen und zagen, — Klar muss es sein um Medeen, klar!" Grillparzer drámái magyar színpadokon, főleg a Nemzeti Színház deszkáin diadalmasan vonultak be a halhatatlanokat megillető piedesztálra. Színművei többféle fordításban hódítottak hazánkban, s csodálatos fantázia szülte alakjait a magyar színjátszás legnagyobbjai öltötték magukra és vitték diadalra. Elsőnek a Sappho került a magyar közönség elé, 1819-ben Székesfehérváron, sokkal előbb, mint Németországban. A darabnak ezzel az első, még kezdetleges fordításával adódott lehetőség a nagy magyar tragikának, Kantoménak (1791—1854) egy fényes szerep megteremtésére, melyet később Jászai Mari csiszolt még kristályosabbá. Ki sejthette, hogy a pesti Sappho-előa,áá,s a magyar színészet hírét világgá viszi egy derék német utazó, August Ellrich jóvoltából, aki ittjártakor elragadtatva gyönyörködött Kántorné játékában. Viszont Ináncsi Pap Gáboré (fl791) az. érdem, hogy elsőnek kísérelte meg Grillparzert, és méghozzá mindj árt a Sapphót for399