AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)
II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből
azonban nyilván megosztoztak. így kerülhetett György nádor könyvtárának egy része, közöttük a két említett kódex Thurzó Ilona révén Ulésházy Gáspárhoz, ennek halála után fiaihoz, Gáborhoz és Györgyhöz, — György elhaltával pedig az ág összes jogait öröklő Miklóshoz, a későbbi kancellárhoz, akitől aztán ízről ízre öröklődött az utolsó Ulésházy ig. Nézetünk igazolásául legyen szabad arra a jegyzékre hivatkoznunk, amelyet az Ulésházy-könyvtár kéziratainak ismertetésekor már felemlítettünk, ti. az Index genuinus Biblioihecae Bittsensis ... 1610. című összeírásra. 152 E becses dokumentumban — amelyet szintén Thurzó Hona hozhatott magával a bicsei várból s amelyet 1927 óta az Országos Levéltár őriz 153 — összesen 308 kötetnyi könyvanyag van regisztrálva egyrészt szerzői betűrendben, másrészt formátum szerint. A gyűjtemény klasszikus auetorok XVI. századi kiadványaiból és humanista tudósok munkáiból áll. Az egyes művek azonban sajnos impresszum nélkül vannak felsorolva, s így a Bucsánszky-féle jegyzékkel való összevetés nagy nehézségekbe ütközik. Tüzetes kollacionálásra majd csak akkor kerülhet sor, ha a Thurzó-jegyzéket — amelynek külön tanulmányt kívánunk szentelni — bibliográfiailag ki tudjuk egészíteni. Addig be kell érnünk azzal a megállapítással, hogy mind a Ransanus-, mind a Barbarus-kódex valóban szerepel a bicsei inventariumban, 154 sőt az Ulésházy-könyvek néhány régi magyar darabjáról is ki tudjuk mutatni a Thurzó-provenienciát (RMK I. 421., II. 349., III. 1087 és 1185.). 155 Oly tények ezek, amelyekből ha többre nem, annyira okvetlenül következtethetünk, hogy a XVII. század elején az Ulésházy-könyvtár már kézzelfogható valóság volt. 3. Most már az a kérdés: hogyan, milyen úton-módon lehetne innen a XVII. század elejétől kezdve korunk felé haladva az Ulésházy-könyvtár állandó fejlődésére vonatkozó nézetünket alátámasztani. Űgy véljük megbízható támpontokat nyújthat erre vonatkozólag a család műveltségi színvonalának felmérése. Ha ui. ki tudjuk deríteni, hogy a család tagjai nemzedékről nemzedékre milyen fokú iskolázás részesei voltak, vagyis hogyan viszonyultak a korszerű európai műveltséghez, következtethetünk könyvkultúrájukra, könyvszükségletükre is. — Régi történetkutatóink sajnos nem sok figyelmet szenteltek ennek a fontos szempontnak, s így az idevágó tényeket ismét csak magunknak kell mintegy mellékfeladatként keresgélnünk, beérve az ilyen keresés bizonytalan és hiányos eredményeivel. Az Ulésházy-família István nádor személyében a XVI—XVII. század fordulóján már mint magas műveltségű család jelenik meg. A nádor iskolázásáról nincsenek kielégítő értesüléseink, csupán azt tudjuk, hogy Pozsonyban, tehát nyilván gimnaziális fokon folytatott tanulmányokat. 156 Levelezése és kortörténeti feljegyzései 157 alapján azonban főiskolai képzettségre is következtetni lehetne. Károlyi Árpád írja róla, hogy a Corpus Juris, még mielőtt Mossócziék kiadták volna, a „kiskörmében" volt. 158 Unokaöccséről, Gáspárról már adatszerűen is tudjuk, hogy 1609-től a lipcsei egyetemen tanult, és hogy irodalmi tevékenységet is folytatott. 159 Úgy véljük, nem tévedünk, ha ettől kezdve a magasfokú iskolázást mint bizonyos tényt vesszük tekintetbe a család tagjainál akkor is, ha véleményünket csak elszórt adalékok támogatják. Gáspár testvére, III. Ferenc esetében a szerzetesi hivatás enged magasabb tanulmányokra következtetni. Gáspár fiai, Gábor és György felsőfokú lutheránus iskolázásban részesültek, 160 de lehet, hogy utóbb — talán Krakkóban — katolikus egyetemi tanulmányokat is folytattak; öntudatos protestánsokból ui. mindketten 89
