AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

tal dolgozhatunk. Egzakt módszerek alkalmazására ilyen sokezer kötetes gyűjtemények esetében majd csak a feldolgozási technika gépesítése után lehet szó. Ami az ide tartozó anyag korát illeti, megállapíthatjuk, hogy az zömében (kb. 70%) XVIII. századi, mégpedig a XVIII. századnak is inkább a második feléből eredő. Az 1800 utáni kiadványok száma aránylag csekély (6%). Viszont feltűnő a gyűjteményben a XVII. századi nyomtatású művek gyakori előfordulása (20%), sőt gyéren bár XVI. századi (4%) kiadványok jelentkezése. Földrajzi eredet tekintetében le kell szögeznünk: az anyag java Habsburgtartományokból és a német birodalomból származik, mégpedig a XVIII. századi kiadványok a régebbi művelődési központokból (Bécs, Salzburg, Prága, Olmütz, Leipzig, Augsburg, Köln), a XIX. századiak a német tudományosság „modern" székhelyeiről (Göttingen, Berlin, Jena, Leipzig, Erlangen, Tübingen stb.). Elég jelentékeny számban fordulnak elő XVIII. századi itáliai (római, velencei) és francia (párizsi) kiadványok is. A XVII. századi anyaggal kapcsolatban olyan jellegzetes protestáns nyomdahelyek is feltűnnek, mint Wittenberg, Utrecht stb. S ami bennünket legközelebbről érdekel, mintegy 20%-ra tehető a magyarországi (kiváltképp nagyszombati és pozsonyi, majd pesti) nyomdatermékek száma. Ezek zöme persze 1711 utáni termés, de 5—6% erejéig régi magyar nyomtatványok is előfordulnak. Nyelvi tekintetben uralkodó a latin, utána nyomban a német következik, majd a francia—olasz. Az utóbbiakkal egyvonalban szerepelnek a magyar nyelvű kiadványok. Ritkán szlovák és cseh szövegű munkákkal is találkozunk. Ezek az alaki információk önmagukban is alkalmasak lennének némely következtetés levonására, de biztos támpontokká mégis csak a konkrét tartalomra vonatkozó megfigyelések által válhatnak. A XVIII. századi nagy kiadványtömeg mögött valóban a felvilágosodásnak, illetőleg az abszolutizmusnak a barokk jezsuitizmussal vívott küzdelme áll.

48 Jellemző erre a tényre, hogy a teológia résztudományai közül a polemika, az egyháztörténet mint egyházpolitikai dokumentáció és az egyházjog vezet. Az ortodox frontot az egyház hivatalos vagy approbált kiadványai, a Corpus Juris Canonici, a Concilium Tridentinum végzései, különféle katekizmusok, a Martirologium Romanum, az Acta Sanctorum stb. mellett neves régi és újabb szerzők képviselik, mint Jacob Gretser, Paul Laymann, Caesaré Baronius és Claude Francois Nonotte; — az új ideológiákat Bossuet (gallikanizmus), Claude Fleury (episcopalizmus), Paul Josef Biegger (jozefinizmus) és sokan mások. A felvilágosodás metafizikáját Leibniz korszakos jelentőségű Theodicea-ja reprezentálja. E tudós művek mellett persze egész sor pamflet is szerepel. Tekintélyes számú munka foglalkozik a teológiai felvilágosodás szellemében az egzegezissel (Johann David Michaelis, Johann Wilhelm Schmid, Johann Friedrich Jerusalem), másfelől az ortodoxia és a janzenizmus sajátos tanszakaival, az aszketikával és a teológia spirituálissal (Robert Bellarmin, Thomas Kempis, illetve Blaise Pascal, Szalézi Szent Ferenc). Igen gazdag a liturgikai gyűjtemény számos missale-, graduale-, psalterium-, breviárium-, officium- és rituale-kiadvánnyal, ami erős katolikus profilra vall. Hasonlóképpen katolikus vonása a könyvtárnak az aránylag szegényes szentírási és patrisztikai szak. A magyar és magyar vonatkozású anyagban ez a tárgyi sokoldalúság szintén kifejeződik, de az eszmei harc inkább csak katolikus-protestáns viszonylatban figyelhető meg. Túlnyomó itt is a katolikus kiadványok száma. A XVII. századi szerzők közül Káldi György, Pázmány Péter, Otrokocsi Fóris Ferenc, Keresztury 5* 67