AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Bereczky László-Faragó Lászlóné: A feldolgozó munka időelemzése az OSZK Könyvfeldolgozó Osztályán

felhasználni, a munkamegosztás megjavítására, a munkamozzanatok helyes sorrendjének kialakítására. A vizsgálódás folyamán elemeztük az egyes munkamozzanatok és az egyéb munka viszonyát. Megnéztük lehetséges-e az irányszámok differenciálása a feldolgozásra kerülő anyag típusaiként, ebből összetett irányszám kialakítható-e, és amennyiben igen, ez hogyan viszonylik jelenlegi tapasztalati normánkhoz. Ennek érdekében, az összegezés során, rangsoroltuk az egyes munkamozzanatok munkaigényességét -tói -ig határok között, s az átlag meghatározásra törekedtünk. Ugyancsak rangsoroltuk az egy könyv feldolgozására fordított időt -tói -ig határok között. Meghatároztuk az átlagot. A kiemelkedően munkaigényes könyveket külön vizsgáltuk, azt, hogy milyen típusúak, vajon mi tette munkaigényessé azokat, végül a felderítés mely folyamata tartott legtovább. Az előmunkálatok sorába számíthatjuk azt a kisebb felmérést is, mely általában a feldolgozásra kerülő anyag összetételét elemezte (F. L.: Adatok a feldolgozómunkánk elemzéséből. = OSZK Híradó, 10, 1967. 1. 5—8. p.). A felmérés lefolytatására minden dolgozó számára — aki részt vett a felmérésben — azonos jelentési formát dolgoztunk ki. Az elemzőlapokon rovat van a könyv raktári jelzetének beírására és az egyes munkamozzanatokra fordított idő bejelölésére. A munkamozzanatokat számmal jelöltük, ez a kódszám minden munkafolyamatnál más munkamozzanatot jelöl, más tartalma van. Ugyancsak az egységes elemzőlapot használtuk fel a munkakörön kívüli és személyi időráfordítások bejegyzésére (3. sz. melléklet.) Sokan vitatják, hogy a mérések tervezésére, lefolytatására fordított idő, energia megtérül-e. Erre feleletet nem tudunk adni. A mérések valóban jelentős időráfordítást követeltek. A tervezés, az előkészítés és értékelés munkáját nem számítva, csak a dolgozóknak a mérés vezetésére fordított munkaideje a mért időszakban a teljes munkaidő 11%-át tette ki a címleíróknál. (Címleíró I.: 8%. Címleíró II.: 14%. Címleíró III. 13%.)és 9%-át a szakozóknál (Szakozó L: 7%. Szakozó II.: 12%. Szakozó III.: 10%). A jövőben kialakítandó gyakorlatunk fog feleletet adni, hogy érdemes volt-e az elemzést lefolytatnunk. De ha a ráfordítás közvetlenül saját munkánknál nem is térül meg egészében, a vizsgálati módszertan közreadása — úgy véljük — hasznos. Hasznosnak ítélhetjük elemzésünket abból a szempontból is, hogy a munkafolyamatok munkamozzanatokra bontása tudatosabbá tette az osztályunkon folyó munkát, jó alapul szolgál munkarendek kidolgozásához és megkönnyíti új munkatársak betanítását is. Az elemzés menete: a) az elemzőlapon munkanemenként, munkamozzanatokra bontva minden egyes könyv feldolgozásának időigényét feltüntették munkatársaink; b) naponta két könyv feldolgozásáról naplóban pontos leírást adtak a munkafolyamatról, hogy az egyes adatokat milyen segédkönyvek, katalógus stb. segítségével állapították meg; c) vezették a munkakörön kívüli feladatokról és a személyi időszükségletről az elemző lapot; d) az elemző lapok havonta kerültek összesítésre, mégpedig három szempont szerint: — személyi összesítőlap, amelyen szerepel minden munkamozzanat és azok időtartama (személyi munka- és időfénykép); — a könyvek összesítő lapja, amelyen a könyvvel kapcsolatos valamennyi munkamozzanat és azok időigénye szerepel (a dokumentum feldolgozási fényképe); — az egyes munkamozzanatok összesítő lapja, amely ezek megoszlását, arányát mutatja. 20 Évkönyv 305