AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Bereczky László-Faragó Lászlóné: A feldolgozó munka időelemzése az OSZK Könyvfeldolgozó Osztályán

Az elemzés előkészítése A könyvfeldolgozó osztály katalogizáló (címleíró és szakozó) munkájának munka- és időelemzéséhez átnéztük a vonatkozó szakirodalmat. Célunk volt más elemzések eredményeinek megismerése, hogy saját felmérésünket némileg kontrollálni tudjuk és az alkalmas vizsgálati módszert megválaszthassuk. Mellékletben (1. sz.) néhány, külföldi felmérés nyomán kialakított, irányszámot ismertetünk az összehasonlítás minden igénye nélkül. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk — különösen saját felmérésünk tapasztalatai alapján —, hogy milyen nehéz izolálni azokat a tényezőket, melyek a katalogizálás normáját befolyásolják. E tényezők magukba foglalják a különbségeket, amik az egyes könyvtárak jellegéből és nagyságából adódnak; de azonos típusú könyvtárak esetén is az egyes könyvtárak sajátos helyzetéből következő eltérések vannak, mint a katalógusok és a bibliográfiai segédeszközök elhelyezése, a katalogizálók munkakörülményei stb. Sok függ továbbá a teljesítmény értékelése során a katalogizáló személyi tulajdonságaitól: ügyessége, tapasztalatai, nyelvismeretének foka, pontossága, koncentrálókészsége, munkaerkölcse és munkatempója. Az alkalmas módszer kiválasztása során megállapítottuk, hogy nincs olyan teljesen kész módszer, melyre azt lehetne mondani: itt van és használd. A gazdag irodalomból egyénileg és esetenként kell az alkalmas eljárást megtalálni és az adott körülményekhez alkalmazni. A munkamérés csak egy módszer, természetesen nem helyettesítheti a jó munkaszervezetet, csak az ahhoz vezető eszköz, tehát nem növeli automatikusan a hatékonyságot, de lehetőséget nyújt a vezetőségnek, hogy a tények alapján tervezzen. Felmérésünk egyik tanulsága, ezt már elöljáróban is kiemelhetjük, hogy nem a munka végzésére biztosított idő sok, vagy kevés, hanem a munkaszervezés olyan, hogy a szűken értelmezett, a szó szoros értelmében vett normázott munkára nem jut elég idő más feladatok végzése és egyéb okok (pl. a rossz munkakörülmények, az elhelyezés nehézségei) miatt, tehát a teljesítmények növelésének útját itt kell keresnünk. A munkamérések lehetőséget nyújtanak arra, hogy a teljesítmény megítélését tárgyi alapokra helyezzük. Meg kell jegyeznünk, hogy az általában alkalmazott tapasztalati-statisztikai normák nem veszik — de nem is vehetik — figyelembe az esetleges belső tartalékokat és sokkal inkább az átlagos teljesítményeket, a szinte megkövült munkaszervezetet tükrözik, mint az éppen aktuálisat, változót, újat. Tehát meg kell teremteni a munka mennyisége és a dolgozók létszáma között az egyensúlyt, hogy a mért produktivitás és hatékonyság objektív alapokon nyugvó, elfogadható egyensúly helyzetet eredményezzen. A mérés eredménye nem teheti vitássá a naponta megkívánt teljesítményt, amit maguk a dolgozók is elismertek. Lehetőséget ad továbbá arra, hogy a könyvtárosokat távol tartsa az olyan munkáktól, amelyek nem tartoznak feladatkörükbe. Az irodalom átnézése után került sorra az alkalmazott módszer kiválasztása, majd a jó munka- és időelemzés alapfeltétele: a jó előkészítés. Az előkészítést három fázisra oszthatjuk: — a mérésre kijelölt terület intézményen belüli helye, funkciója, a feladatok világos körülhatárolása, munkafolyamatok meghatározása, ennek alapján műveletjegyzék összeállítása; 303