AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Ferenczyné Wendelin Lidia: Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús- és proletárdiktatúra-gy?jteménye

II. Nem hivatalos nyomtatványok: 1. Ferenc Ferdinánd halálára vonatkozó nyomtatványok, 2. a harcban elesettek gyászjelentései, 3. téliruha-mozgalom, 4. Vöröskereszt, 5. jótékonycélú felhívások, gyűjtőívek, bélyegek stb., 6. műsorok, 7. háborús imák, imakönyvek, 8. térképek,, 9. képek, 10. emléklapok, 11. tréfás nyomtatványok, 12. képes levelezőlapok, 13. harci dalok és versek, 14. hazai és külföldi lapok, folyóiratok egyes számai, 15. a przemysli Tábori Újság, 16. orosz emlékek, 17. vegyes aprónyomtatványok. III. Háborús irodalom (könyvek). IV. Kéziratos anyag: a hadbavonultak naplói és levelei. A felosztás, így ideiglenes formájában is, képet ad a gyűjtött anyag sokrétűségéről, mely a megvalósítás jobb feltételei mellett valóban hű tükre lett volna a háborús évek történetének. De ezt a feladatát nem tudta betölteni. A gyűjtemény további sorsát vizsgálva, a könyveket, kisnyomtatványokat, hírlapokat és a kéziratos anyagot egymástól elválasztva ma már az illetékes tárak gondozásában találjuk. A könyvek egyrésze — elsősorban a magyarországi megjelenésűek és a külföldi hungaricumok — újabb, korszerű feldolgozás után a törzsállományba olvadtak. Csupán a kevésbé jelentős háborús művek maradtak meg a 20-as évek végén, utólag alkotott ún. „világháborús" jelzetükön, régi, kézírásos katalógusnyilvántartással, megőrizve egy nagyszabású, tudományos vállalkozás előre megfelelően át nem gondolt, lehetőségeiben fel nem mért munkálatainak emlékét. * A világháborús gyűjteménynél reálisabb elképzelés hívta életre négy évvel később a Nemzeti Könyvtár másik egykori különgyűjteményét: az ún. „proletárdiktatúra-gyűjteményt". Célja kezdetben a Tanácsköztársaság nyomtatványainak megőrzése lett volna, ez a gyűjtőkör a későbbiekben kibővült: visszatekintő leg a magyar munkásmozgalom történetére vonatkozó, 1919 előtti dokumentumokra és folytatólagosan: a Tanácsköztársaság bukása utáni időszak illegális sajtótermékeire, valamint a külföldi emigrációs irodalomra is. Mind az eredeti elképzelés, mind a későbbi gyűjtőköri bővítés összhangban állott azokkal a feladatokkal és lehetőségekkel, melyekre a Nemzeti Könyvtár, mint a magyar és magyarvonatkozású nyomdatermékek természetes gyűjtőhelye és egyben a magyar történetkutatás forrása, hivatott volt. Még a Tanácsköztársaság fennállása idején, 1919. július 11-én merült fel elsőízben a „proletárgyűjtemény" felállításának terve. E célra a könyvtár 20 000* korona évi rendkívüli átalány biztosítását kérte, hivatkozva részint a kötelespéldány-beszolgáltatás hiányosságaira, részint arra, hogy a nyomdákból beérkező kötelespéldány a törzsállomány szakcsoportjaiban nyer elhelyezést, az új gyűjtemény számára többespéldányok beszerzése válik szükségessé.

18 Feltételezhetjük, hogy a póthitellel a könyvtár világháborús beszerzéseinek külföldi tartozásait is részben fedezni remélte, mert önmagában a tanácsköztársasági kiadványok vásárlása nem indokolja e viszonylag nagy összeg külön igénylését (hiszen az előző, 1918. évi könyvbeszerzésre fordított rendes átalány egészében nem érte el a 30 000 koronát!). A kérés teljesítésére azonban nem került sor, annál is inkább, mert időközben a Forradalmi Kormányzótanács a proletárdiktatúra emlékeinek gyűjtésére önálló intézményt hozott létre: a Proletármúzeumot. 270