AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Ferenczyné Wendelin Lidia: Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús- és proletárdiktatúra-gy?jteménye

egyik főcélja — egyebek között — a gyűjtőköri határok megállapítása volt. A felkeresett könyvtárak közül gyűjteményünk fentebb idézett célkitűzéséhez hasonló teljességre csak a müncheni és berlini királyi könyvtár, valamint a lipcsei Deutsche Bücherei törekedett. Ezek közül a müncheni Königliche und Staatsbibliothek — mely szakbeosztásával a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának a XIX. században mintaképül szolgált — a kötelespéldányok e célra történő felhasználásán kívül nagy összeget tudott fordítani a külföldi irodalom megvásárlására is. Hasonló volt a helyzet a berlini Königliche Bibliothek esetében is, amely a kedvező anyagi feltételek mellett a háborús gyűjtés kedvező személyzeti feltételeit is — húsz alkalmazottal! — meg tudta teremteni. A Deutsche Bücherei fenntartói, a német könyvkiadók igen lelkiismeretes küldeményei révén volt képes világháborús anyagának viszonylagos teljességét elérni, minimális vétel szükségességével, de még e feltételek mellett is a háborús napilapok gyűjtésétől eltekintett. Még inkább korlátozott volt e tekintetben a többi németországi és a bécsi udvari könyvtár gyűjtőköre — ezek a helyi vonatkozású anyag teljessége mellett megelégedtek a háborúval kapcsolatos nagyobb, összefoglaló külföldi művek válogatott beszerzésével. Nyilvánvalóan kitűnik tehát, hogy a háborús gyűjtés szempontjai még Európa többi könyvtárában sem voltak tisztázottak. Viszont az idő sürgetett, a többnyire efemer jellegű nyomtatványok megszerzése csak megjelenésükkel egy időben volt lehetséges. így állott elő az a helyzet, hogy e gyűjtési szempontok tisztázása, valamint az ehhez szükséges anyagi és személyzeti feltételek felmérése már csak a háború előrehaladtával egyre halmozódó dokumentumok birtokában,, évek múltán kerülhetett napirendre. Ezért eredményezte az Országos Széchényi Könyvtár vezetőségének e kezdetben dicséretes szándéka azt a beláthatatlan mennyiségű pénzt és munkát igénylő gyűjteménytorzót, melynek javarészére a későbbi korszakok már csak, mint a Nemzeti Könyvtár törzsanyagába tolakodott idegen testre tekintettek. Már a háború kitörésének évében, de még fokozottabb mértékben 1915-ben egymás után jelentek meg a magyar napilapok hasábjain a tájékoztató jellegű közlemények a könyvtár új gyűjteményéről, kéréssel és felhívással fordulva egyben a lakossághoz, hogy a birtokában levő mindennemű háborús emlékkel járuljon hozzá e gyűjtemény gazdagításához. A belföldi nyomtatványok megszerzéséhez ez a módszer célravezetőnek látszott, valóságos gyűjtési mozgalmat indított útjára, melyből a budapesti és vidéki iskolák tanulóifjúsága is kivette részét. Az eredményről az éves statisztikai kimutatások is tanúskodnak, melyek az 1914-től! 1922-ig eltelt időszakban 40 977 könyvtári egység állománybavételénél jelölnek meg forrásként ajándékozó magánszemélyt vagy intézményt. Az ajándékozások tárgyai többnyire napilapok, hirdetmények, űrlapok, élelmiszer jegyek, bélyegek, levelezőlapok voltak — könyvek csak igen ritkán —, de a gyűjtés szempontjából ezek a dokumentumok szinte még nagyobb jelentőséggel bírtak, mint a kereskedelemben is hozzáférhető könyvanyag. Feltételezhetjük természetesen, hogy az ajándékként nyilvántartott tételek jelentős része több példányban is beérkezett. Annál is valószínűbb ez, mert a magánszemélyekhez intézett felhívásokkal egy időben a könyvtár hivatalos szervekkel is kötött megállapodásokat. így a belügyminiszter rendelete az ország összes hatóságait kötelezte hirdetményeik egy-egy példányának beszolgáltatására, továbbá a közös hadügyminisztérium szintén Ígéretet tett rendeleteinek megküldésére. E hivatalos küldemények meny264