AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

Gazdasági dolgok. Költségvetés Adminisztratív szempontból a Könyvtár gazdasági ügyeit a Magyar Nemzeti Múzeum házipénztára, majd az 1920-ban felállításra kerülő múzeumi gazdasági hivatal kezeli; az vezeti az egész Múzeum pénzkezelését és könyvelését.

114 Vezetője, Schiller Rudolf, egyre nagyobb tekintélyre tesz szert az intézmény keretében, gazdasági főtanácsosi címet kap, amely számára is biztosítja az V. fizetési osztályú, igazgatókat, majd főigazgatókat abban az időben megillető „méltóságos" megszólítást. A gazdasági hivatal az egyes múzeumi osztályok költségvetési ellátmányából, valamint alapként kezelt egyéb bevételeikből teljesítette a kifizetéseket, az utalványozási jog az osztályok vezetőit, tehát az OSZK esetében az igazgatót illette. A világháború és a forradalmak utáni első költségvetési tervét a Könyvtár mindjárt 1919 őszén elkészítette.

115 A rendes és rendkívüli kiadások végösszege 2 360 326 koronát tett volna ki, ami a korona akkori értékét alapul véve körülbelül 260 000 békebeli (arany) koronát jelent.

116 A soha meg nem valósult előirányzat inkább a Könyvtár kívánságait és szükségleteit fejezete ki, mint a reális lehetőségeket. A tényleges helyzet hamar túlhaladott rajta. A dologi kiadások tételeit — irodai szükségletek, házbér (t. i. a hírlaptári raktáré), bútorozás, fényképészeti laboratórium (!), szállítási költségek, kiadványok (120 000 koronával ez a legnagyobb tétel!), nyomtatott katalógus, rendezési költségek, külföldi gyűjtések költségei, tudományos előadások tartása, tanulmányutak, bútorzat karbantartása — inkább azért érdemes felsorolni, mert azt mutatják, hogy a vezetőség látta a feladatokat: többek között olyanokat is, amelyeket egy évtizeddel később sem tudott megvalósítani, mint a fotólaboratórium. Hasonló vagy nagyobb optimizmussal készült a személyi kiadások tervezése: az igazgatóságon 1 titkár, 1 másodtitkár, 1 pénztáros, 1 számvevő, 1 irattáros, 3 írógépkezelőnő, 2 altiszt, 2 ruhatáros, a legnépesebb nyomtatványosztályon — amelyen már könyvkötési, zenei, térkép- és felvilágosító alosztályt is terveztek — 1 csoportvezető, 22 tisztviselő, 11 gyakornok és 16 altiszt, a hírlaptárban 1 csoportvezető, 5 tisztviselő, 2 gyakornok és 4 altiszt, a kézirattárban 1 csoportvezető, 2 tisztviselő, 1 gyakornok és 1 altiszt, a levéltári osztályon 1 csoportvezető, 15 tisztviselő, 8 gyakornok és 3 altiszt működött volna. (Középfokú személyzetnek jellemzőképpen nyoma sincs!) A valóság messze állt ettől az ideális elképzeléstől. Nemcsak a Könyvtárnak és a Múzeumnak, de az egész országnak sem volt szabályszerű költségvetése 1919/1920-ra. Az első állami költségvetés az első világháború után az 1920/1921. évre készült, és nem csak az, hanem az utána következő is még illuzórikus maradt a valuta gyors romlása miatt.

117 A valóságos helyzetet az egész periódus folyamán az a beszéd jellemzi, amelyet Hóman Bálint a Gyűjteményegyetem 1927. január 8-i ülésén mondott: „A pénzviszonyok változásával az 1923. és 1924. év folyamán ismét a békebudget 10%ára sorvadt költségvetésünk keretében nem tudtunk fedezetet találni legelemibb közigazgatási szükségleteinkre, nem is szólva a gyűjtemények gyarapításának hiú reményéről. 1925 anuárjában emiatt kénytelenek voltunk fűtetlen múzeumainkat nemcsak a nagyközönség, hanem a kutatók s egyes osztályokat még a tisztviselők elől is több hétre elzárni, kihíva a sajtó éles bírálatát. Az 1925/26. és 1926/27. évi költségvetés során azután sikerült közigazgatási javadalmainkat, ha nem is a szükséges mértékig, de mégis oly arányban emelni, hogy intézeteink mindennapi szükségleteit nagy takarékossággal és nélkülözésekkel bár, de fedezni tudj uk. Sajnos az új épületekkel ránk háramló kiadástöbblet fedezetét még nem tudtuk teljes 157