AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)
II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején
egészében biztosítani s még kevésbé sikerült tudományos természetű javadalmainknak reális emelését elérnünk. Alapszerűen kezelt tudományos javadalmunk még az 1927/28. évi tervezetben sem haladja meg a békejavadalmak 10%-át. Három nagy múzeumunknak az utolsó békeév 1 002 144 pengőjével szemben csupán 103 314 pengő irányoztatott elő. Nehéz helyzetünkben a költségvetésen kívül eső anyagi forrásokat igyekeztünk megnyitni s e tekintetben ismét a kultuszminiszter úr sietett segítségünkre. Az állami megtakarításokból és egyéb rendelkezésére álló hitelek terhére két év alatt 3 105 320 000 koronát, azaz közel 1 250 000 pengőt bocsátott rendelkezésünkre ttidományos célokra. Ez összegből 350 000 000 korona a gyűjteményegyetemi intézetek könyvtári hiányainak pótlására. . . utalványoztatott ki." 118 Az OSZK helyzetét még a Múzeumon (és a Gyűjteményegyetemen) belül is nehezítette az a több mint két évtizedig érvényben maradt költségvetési alapfikció, hogy az OSZK 1897 óta kötelespéldányokat kap „költségvetését csak a külföldi és 1919 óta az elszakított részeken megjelenő magyar vonatkozású anyag beszerzésének és a régi anyag kiegészítésének költségei terhelik". 119 Azt, hogy a könyvtárak költségvetési szükségleteiben a kötelespéldányok nem játszanak döntő szerepet, csak a Felszabadulás után ismerte el az állami főhatóság. A Statisztikai Hivatal kérdőívére adott válasz szerint a Könyvtár összes állami javadalma 130 852 637 korona volt 1926-ban 120 ami (az akkor voltaképpen már életben volt) pengővalutában 1 638 658 P-nek felel meg. Láttuk, hogy ezt az összeget a vasterem-építkezések egymagukban is messze meghaladták; a különbözetet nyilván a Hóman beszédében is említett „állami megtakarításokból'* rendelkezésre bocsátott hitelekből kellett fedezni. Miután ilyenformán mindvégig a szükségletek jelentős — sőt többnyire a jelentősebb — részét rendkívüli ellátmányból (esetleg, mint látni fogjuk, társadalmi adakozásból s más közvetlen bevételi forrásból) kellett fedezni, hiábavaló lenne a költségvetéseket a kiadásokkal részletesen összehasonlítani — hiszen a korona óriási értékingadozása mellett csak nehezen lehetne egyáltalán összehasonlítási alapot is találni. Be kell érnünk a költségvetési és nem költségvetési bevételi források felmutatásával, amennyire a rendelkezésre álló iratok engedik. Az Országos Széchényi Könyvtár 1922/23-ra készített költségvetési terve 121 végösszegként — mint mindig, csak dologi szükségletek fedezésére — 1 605 000 koronát mutatott ki. A tervkészítés időpontjában (1922 első fele) a korona árfolyama Zürichben (száz koronára számítva) 0,51 volt; az 1922 év végéig már alig a felét érte: 0,275 svájci frankot. Aranykoronára átszámítva — forrásaink szerint — ugyanazon év július 1-én a szorzószám 154, december 31-én 500 volt. A svájci frank értéke a későbbi pengőével majdnem egyenlő, tehát a végösszeg pengőre (vagy svájci frankra) számítva 81, 855. A végösszegből rendes kiadásokra 1 095 000, rendkívüli kiadásokra 350 000, gyűjtőutakra és tanulmányutakra 16 000 korona jutott volna. Beszerzésre a nyomtatványosztályon 425 000 koronát, a hírlaptárban 110 000 koronát, a kézirattárban 40 000, a levéltári osztályon 60 000 koronát kívántak fordítani. Viszonylag magas összeg volt előirányozva a külföldi beszerzésre (könyveknél 400 000, hírlapoknál 100 000 K) — nehezebben érthető, hogy az utóbbi tétel mindkét osztálynál egyenlően oszlott meg a „megszállott terület" és az egyéb külföld között. 122 A házi könyvkötészetre 240 000, a külső kötésekre 180 000 K jutott — az egyszerűbb kötéseket végeztették külső cégekkel, mondja a költségvetés indokolása, és hozzáteszi, hogy a házi könyvkötészet célja nem üzletszerű megtakarítás, 123 hanem a jobb minőség. 158
