AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

helyreállítását,

108 eltávolítva az épület művészi konstrukcióját érintő utólagos beépítéseket, befalazásokat és díszítéseket. A kitelepítésekkel a főépületben 3000 m

2 alapterületű helyiség szabadult fel a Könyvtár és a Régiségtár céljaira."

109 A végső lépés az Ásvány- és Oslénytár kitelepítése lett volna, amelynek helyét szintén az Országos Széchényi Könyvtár és a Régiségtár foglalta volna el. Ez a végső lépés már nem történt meg. 1927 után minden további múzeumi és könyvtári építkezés abbamaradt s amikor a Széchényi Könyvtár helyhiánya 10 év múlva újra napirendre került, már csak a szomszédjában levő főúri paloták egymásutáni megvásárlásával tudtak ideig-óráig segíteni a helyzeten; a Könyvtár •számára „előnyös" változás ekkor is csak annyi volt, hogy a Festetich-, majd az Eszterházy-palota egészét s nemcsak részeit vehette birtokba. A legerősebben szaporodó hírlaptár külföldi anyaga 1937-ben visszakerült az istállóba, ahonnan 1926-ban kiszabadították . . . A múzeumi összefüggésekről visszatérve a Könyvtáron belül lefolyt átrendezésre, az nagy vonalakban így folyt le: A levéltári osztály kezdte meg a költözködést: 1926 első felében az Országos Levéltárba került. Meg kell jegyezni, hogy ez a megoldás nem volt magától értetődő, mert eredetileg az volt a terv, hogy a levéltári anyag a Lechner-féle átalakítások során felépült harmadik múzeumi emeletrészen fog elhelyezkedni. A terv megváltoztatását mintegy az utolsó pillanatban, 1926. január elején Klebelsberg elnökletével Hóman, Lukinich, az Orsz. Levéltár főigazgatója, a Hadilevéltár igazgatója és Sulica Szilárd osztályvezető részvételével tartott értekezlet határozta el.

110 A levéltári osztály kiköltöztetését tulajdonképpen megelőzte a hírlap táré, amelyet már 1925 őszén előbb a II. emeletre, az Állattár laboratóriumainak kihelyezésével felszabadult 4 teremben és 2 folyosórészen helyeztek el. Festetich herceg ugyanis annyira sürgette a kiköltözést, hogy már nem lehetett megvárni, míg az osztály megkapja végleges helyét az első emeleten. A több mint 700 fm terjedelmű hírlapanyag felszállítása a Múzeum II. emeletére, valamint felállítása a hirtelen összetákolt állványzaton 12 napig tartott; ugyanannyira volt szükség a gyors elhelyezés miatt beporosodott hírlapok megtisztításához. A hírlaptár új felállításához az anyag készenlétbe helyezése ezenkívül — a Múzeum épületében levő anyagé is, nemcsak az „istállóbelié" — viszonylag nagyobb előzetes szervezést igényelt, mint a könyveké. A raktározás megoldása is még szorosabban összefüggött a feldolgozási rendszerrel, mint a könyveknél. A katalogizálás ugyanis a hírlaptárban Szinnyei óta mindig a befejezett évfolyamok bekötése után történt. A bekötésig az évfolyamokat csak ideiglenes cédulán tartották nyilván, ugyanazon, amelyen a beérkezés számonkénti ellenőrzése is történt (tehát a mai kardex szerepét játszotta). A be nem kötött évfolyamokról ezenkívül más nyilvántartás nem volt, de — s ez még nagyobb baj volt — a bekötésig a kész évfolyamok nem kerültek a helyükre, kupacokban hevertek. (A polcra ui. a nagy alakú hírlapokat kötetlenül beállítani nem lehetett; ez különben elődeinknek a hírlapktól amúgy is idegenkedő esztétikai érzékét is zavarta volna.) Végül: helyszámozás nem volt a hírlaptárban, a periodika sorozatok formátumok és nyelvek szerint, azokon belül betűrendben álltak. Az 1923-ról szóló jelentés számol le először azzal a már régen nyilvánvaló ténnyel, hogy „az árak folytonos emelkedése miatt le kell mondanunk a teljes anyag beköttetéséről."

111 Mind a 155