AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - V. Windisch Éva: Versgyűjtemény Kovachich Márton György felesége emlékére

ismert Gömör megyei családból származó Szatmári Király Pál. Öten vannak az erdélyiek is: Aranka György, az ekkor Besztercén élő s piarista Buczy Emil, a Marosvásárhelyen élő báró Kemény Miklós, Pál László, ugyanitt poézist tanító deák, Szász Mózes, később unitárius tanár, ekkor kolozsvári diák. A versírók közül Aradon lakik Peretsényi Nagy László táblabíró, Nagyváradon Takács Károly világi pap, az itteni gimnázium exhortatora. Debrecenben él Okolicsányi Imre, Bihar megyei táblabíró, Szegeden Vedres István, a kiváló mérnök, az Esztergom megyei Maróton Bozóky Mihály kántor és jegyző; a Szatmár megyei Apáti-Olcsvárói keltezi levelét Dessewffy József; a Komárom megyei Virten él, s innen írja versét az öreg Baróti Szabó Dávid. A magyar versek között külön egységet alkot a Száldobosi Paap család különféle tagjai által megküldött gyűjtemény. A család tagjai: Száldobosi Paap János, ismert alkalmi versíró, aki ekkor Lengyelországban a Hessen-Homburg ezred tagjaként katonáskodik; József, aki Vácott a retorikai osztály tanítója, Sámuel és Anna Julianna, akik Kassán végzik iskoláikat. A Száldobosiék által beküldött gyűjteményben szerepelnek egy-egy verssel a kor nőírói: a révkomáromi Fábián Julianna, a kalocsai Jankovits Terézia, a füzesgyarmati Vályi Klára, s két további, egyébként nem ismert asszonyköltő: Fráter Anna és Kováts Istvánné Pap Ilona. E gyűjteményben található a kötet egyetlen angol nyelvű verse is. A hét német versből hármat a fővárosi német értelmiség tagjai írtak: Gruber, Rosier, s egy Krissmanits nevű, közelebbről nem ismert költő, ki ekkor egy német Homérosz-travesztia készítésével foglalkozott.

21 Német verset írt Rosenbacher Ferenc, debreceni piarista tanár, főleg magyar és latin alkalmi versek írója, ekkor német hitszónok. Hiller verse mellett két névtelen szerző írása alkotja még a gyűjtemény német nyelvű részét; ezek egyike meggyesi szász, s Aranka ismerőse. A latin versek írói között a pozsonyiak és a nagyszombatiak állanak előtérben. Pozsonyban él Alitisz János ügyvéd, Andásy József Lajos, birtokos nemes, alkalmi versek írója, „Alitisz Dániel" (Lehotzky álneve); Nagyszombatban Rakovszky Elek királyi táblai bíró és Baki Ferenc, a gimnázium helyettes igazgatója. A Pozsony megyei Zamaróc lakosa Zamárdy János birtokos, Hajóssy Joanna egyik nővérének férje, Kovachich sógora. A latin költők sorát a gyulafehérvári poétikaprofesszor, Brogyányi László, a máramarosi piarista tudós, Simonchicz Ince, és a magyar verssel is szereplő Peretsényi Nagy egészítik ki. A szlovák nyelv három verssel szerepel a gyűjteményben. Egyikük írója Rozsnyay Sámuel, ekkor pozsonyi diák, utóbb besztercebányai ev. tanár és lelkész a görög költők szlovák tolmácsolója; másikuké Palkovics György, pozsonyi ev. tanár, a kiváló szlovák nyelvművelő; a harmadiké Dur gala Márton szakolcai tanító, aki a szlovákok részére magyar nyelvtant írt, s egy „szívbeli olvasmányok" című művet. A gyűjtemény egyetlen román írója az ekkor marosvásárhelyi Popp Vazul, utóbb munkácsi kanonok, aki román versét latin verses fordításban is megküldi. Az egyetlen francia vers Platthy Mihály pozsonyi joghallgatótól származik. Végül még két vers szerepel a kötetben, ezek azonban nem tartoznak a Joannaversek közé, s más alkalommal íródtak Kovachichhoz: Kovachich Pál (nyilván csak névrokon) spalatói kanonok üdvözlő verse latin, olasz és horvát változatban, és Drahos Mihály senkviczi birtokos latin versfelirata, melyet Kovachichn&k a szülőfaluja plébániáján levő arcképére írt. A kötet ezeken kívül Magyary János szeredi plébánostól származó, prózában írt kondoleáló sorokat tartalmaz. Ami tehát a versírók területi elhelyezkedését illeti: valóban az egész ország 199