AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Az Országos Széchényi Könyvtár külföldi kapcsolatai 1963—1966

Olvasószolgálat Az Olvasószolgálat termeiben dolgozó külföldiekről névsort csak 1966 óta vezetünk, közülük csak néhány fontosat említünk: J. Pasiaková, P. Hapáh, B. Kosticzky, R. Prazák csehszlovákiai történészek hosszabb időn át kutattak. Az irodalmi avantgárdé, a közművelődési egyesületek története, a magyar—csehszlovák kulturális kapcsolatok témáival foglalkoztak. Jancsó, Méliusz, Bányai, Lőrinczi kolozsvári ill. bukaresti magyar kutatók és tanárok ugyancsak történeti és irodalomtörténeti kérdésekkel foglalkoztak. V. Petkovié belgrádi irodalomtörténész Jása Ignatovic anyagában dolgozott, J. Skafar a vend nyelvű ősnyomtatványokat kereste, G. Hradil több héten át tartó munkával kutatott a modern magyar drámairodalom tárgykörében. Lengyelországból néhány egyéni kutatón kívül eljöttek a lengyel televízió munkatársai is és a lengyel—magyar dokumentumokat fényképezték. S. Radev, a Bolgár Kulturális Iroda igazgatója hosszabb időn át az 1876—78. évi bolgár szabadságmozgalom magyar visszhangjával foglalkozott. K. Sitzler (München), a magyar szabadságharc német vonatkozásai. A. Krischan (Bécs) a bánáti német mozgalmak, G. Köster (Marburg) a szepességi reformáció irodalma iránt érdeklődött. Dolgozott nálunk két amerikai ösztöndíjas is. A. Gardiner (Anglia) 1966 végén hosszabb ideig tartó kutatást kezdett a XX. sz. első felének magyar irodalmi kérdéseiben. Az osztály által írásban kidolgozott külföldi referenciák, bibliográfiák és egyéb felvilágosítások száma 1963-ban 91, 1964-ben 94, 1965-ben 76, és 1966-ban 106 volt. A különböző nyelveken külföldre küldött szövegek összes terjedelme hozzávetőleg a négy év alatt 1500 lap lehetett, ami fogalmat ad a Könyvtár ez irányú tevékenységének fontosságáról. A tárgyköröket sem lehet körülírni, annyira változatosak voltak, a közös vonás természetesen csak annyi, hogy hozzánk minden intézmény vagy kutató a témájának magyar vonatkozásai ügyében fordult. Az alábbi néhány példa érzékelteti a variánsokat: A Szaltükov Scsedrin Könyvtár a fogaskerekű vasutak magyar irodalma, az Uhersky Brod-i könyvtár a magyar Komensky-irodalom, egy novoszibirszki könyvtár a cigánykutatás felől érdeklődött. Tájékoztatást adtunk a névadás irodalmáról (Znamensk), az ukrán vonatkozású műveinkről (Zilina—Illiny), a Krím félsziget magyar irodalmáról (Jalta), a szovjet népek közmondásairól (Abakan), továbbá Tarasz Sevcsenkóról, Solohovról, Jeszenyinről, Castriota Györgyről és így tovább. A magyar—olasz irodalmi kapcsolatok egy-egy fejezete ügyében a firenzei egyetem magyar tanszéke fordult hozzánk. Franciaországból a spanyol polgárháború magyar irodalmát és a spanyolból fordított magyar líra jegyzékét kérték. Nyugat-Németországi kutatók részére a magyarországi néger irodalomról, a koronázási jelvényekről, Thomas Mannről adtunk alkalmi bibliográfiákat. Az 1966 folyamán adott fontosabb írásbeli tájékoztatások és bibliográfiák (időrendben): egy ausztráliai kutató részére az Ausztráliába kivándorolt magyarok irodalmáról, az indiai nemzeti könyvtár kérésére Nehruról adtunk bibliográfiát. Egy oslói kutató Sven Elvstad műveiről, J. Amstedt (Würzburg) a határőrvidék irodalmáról, G. Mober g (New York) Christian Land well magyar irodalmi visszhangjáról, a Librairie Larousse Krúdy Gyuláról, J. Petreas (Pozsony) Apponyi Geraldine-ről, Markschiess Van Trix (Berlin) az artista-irodalomról, a kölni egyetem a középlatin költőkről, a Korolenko Múzeum a magyarországi Korolenko61