AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Karácsonyi Rózsa: A Könyvek Központi Katalógusának hatékonysága 1964-ben

Ez a lehetőség, figyelembe véve a megnövekedett szakmai igényeket a jövőben még fokozottabban fennáll. 2. A másik objektív tényező, hogy a könyv bár megvan valamelyik könyvtárban, de nem jelentették a központi katalógusnak, mert olyan időszakban dolgozták fel, amikor még nem jelentettek. Ez az utóbbi lehetőség a központi katalógus megbízhatóságának problémáját veti fel. Jelenleg nem intézkedik rendelet a könyvtáraknak a központi katalógus számára történő bejelentési kötelezettségéről — így a bejelentések rendszeressége, teljessége, minősége stb. csak a jelentő könyvtárak jóindulatától függ. Az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ 1923-ban létesítette a központi katalógust, és rendelet kötelezte a részt vevő 20 tudományos könyvtárat, hogy könyves folyóirat-beszerzésüket 1920-ig visszamenőleg jelentsék. (Ez is magyarázza az 1901—1944 közötti időszak magasabb hatékonyságát.) Ez a rendszeresség a második világháború miatt megszakadt és jelenleg a könyvtárak csak kurrens szerzeményeiket jelentik. Hogy melyik könyvtár mikortól és milyen jellegű anyagot jelent (ill. nem jelent) — erre a kérdésre nem tudunk pontos választ adni, mert a jelentő könyvtárakat is csak 1961-től kezdve regisztráljuk. 3. A negatív válaszok magas arányát magyarázó, de csak részben objektívok, hogy a keresett mű megvan, jelentették is nekünk, de a különböző bibliográfiai pontatlanságok és az egyes könyvtárak címleírási gyakorlatában megnyilvánuló formai és tartalmi eltérések miatt nem tudjuk a keresett művet a központi katalógusban más szempont szerint nyilvántartott bejelentéssel azonosítani. Formai ill. adminisztratív jellegű eltérések: a kérés nem tünteti fel egy ma- . gyár nyelvű műre vonatkozóan, hogy 1952 után jelent-e meg, — vagy nem veszszük észre, hogy a keresett cím nem könyv, hanem folyóirat — különböző névelírások stb. — mind indokolatlanul növelik az eredménytelen válaszok számát. Sem a könyvtárközi kölcsönzés, sem pedig a központi katalógus nem rendelkezik olyan bibliográfiai apparátussal, hogy a hibás, pontatlan kéréseket ki tudja javítani, esetleg kiegészíteni. A címleírások tartalmi, felfogásbeli eltérései is objektívek. A számos ilyen állandó probléma közül csak kettőt említek; a gyűjteményes munkákat és a kongresszusi kiadványokat. Mindkét típus még egy könyvtár katalógusában is fokozott következetességet igényel; de különösen ezt követel egy központi katalógusban, ahol tudományos nagy könyvtárak jelentéseit kisebb intézmények könyvtárainak pontatlan címleírásaival kell összeosztani. A gyűjteményes munkát egyes könyvtárak nem a gyűjtemény, hanem a részmű címe alatt veszik fel, és a gyűjteménycímet sorozatcímként írják le. Sorozatcímet a központi katalógus nem tart nyilván. Ha a kutató az egyes részművet is a gyűjtemény címe alatt keresi, ebben az esetben nem találja meg. A kongresszusi kiadványok szerepelhetnek a kongresszus címe, a kongresszust rendező testület vagy intézmény neve alatt, sőt Proceedings..., Report.. ., Bericht..., Vorträge..., Rapport..., Trudü..., stb. címszók alatt is. A rövidített kérések lehetetlenné teszik az eredményes keresést. A bejelentés és a keresés szempontja többnyire eltér, ez tette szükségessé, hogy melléklapi szinten egy (ETO) szakrendi kongresszusi külön-katalógust állítsunk fel. Jelentősen csökkentené az ilyen jellegű félreértésekből adódó negatív információk számát a beszerzett művek központi feldolgozása, amely egységes szemléletével kiküszöbölné ezt a problémát. 89