AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Karácsonyi Rózsa: A Könyvek Központi Katalógusának hatékonysága 1964-ben

A központi feldolgozás csökkentené az átfutási időt is, ami jelenleg a jelentő könyvtár feldolgozási idejéből, a központi katalógus — és esetleg az Országos Gyarapodási Jegyzék szerkesztési idejéből tevődik össze. A negatív válaszok között, különösen a műszaki és természettudományi szakokban sok a folyó és a múlt évi anyag, amely csak az elkövetkező években kerül beosztásra; az átfutási idő csökkenése ezt a számot csökkentené. 4. Az objektív adottságok között elsőként kellett volna említeni a Könyvtárközi Kölcsönzési Osztállyal fennálló kapcsolatunkat. A könyvtárközi kölcsönzés elsődleges segédeszköze a központi katalógus — információink 71%-a onnan ered. A könyvtárközi kölcsönzés, mielőtt külföldről kér egy könyvet, a központi katalógusban ellenőrizteti, hogy nincs-e meg az országban — tekintet nélkül arra, bogy a kutató esetleg ezt már személyesen ellenőrizte. Ily módon egyes negatív válaszok kétszer szerepelnek kimutatásainkban, a negatív szám automatikusan megkétszereződik. Hogy milyen arányban — ezt nem tudjuk, de feltevéseink szerint ez jelentős mértékben csökkenti a központi katalógus hatékonyságát. Az elemzés legfontosabb eredménye, hogy a KKK hatékonysága elsősorban a nyilvántartott művek tartalmi vonásainak közvetlen, s a magyarországi könyvtárak könyvbeszerzési politikájának közvetett függvénye. Annak a valószínűsége, hogy egy kérdésre pozitív választ tudunk-e adni, attól függ, hogy a kérést honnan és hogyan kaptuk, hogy a keresett mű milyen időből származik, milyen nyelven írták és milyen szakterületet tárgyal. Az a tény, hogy a pozitív válaszok százaléka a 0-tól egészen 76—78%-ig változik aszerint, hogy a kérés három tényezője milyen, azt mutatja, hogy a KKK hatékonysága elsősorban kívülálló tényezőkön múlik. Az elemzés arra is fényt vetett, hogy noha a magyarországi könyvtárak gyarapításpolitikáját csak a profil-rendelet hangolja össze némiképp, a kurrens beszerzés országos viszonylatban a hatvanas években lényegében megegyezik az országos érdeklődéssel. Az elemzés több lényeges tendenciát tár fel, mind a magyarországi könyvtárak állományának szerkezeti változásait, mind az igények alakulását illetően. Az angol nyelvű művek abszolút arányának rohamos emelkedése (az 1945 előtti 6,0%-ról a 60-as években 23,0%-ra), az érdeklődés még nagyobb arányú növekedése (12,3%-ról 40,7%-ra), és ugyanakkor a kvalifikált nyelvtudáson belül az angol meglepően alacsony száma komoly figyelmeztetés lehet a tudomány és közoktatásunk szervezői számára. Hogy a szakmai és nyelvi könyvstruktúra-megoszlás nem egyenletes, az természetes, és az egyes szakterületek irányítóinak lesz feladata, hogy saját területükre vonatkozó részmegfigyelésekből a megfelelő következtetéseket levonják. Nem tudjuk megítélni például, hogy a szláv irodalomtudományi kérések alacsony pozitív százaléka (33,6%) annak következménye-e, hogy a kutatók beszerezhetetlen könyveket kérnek, olyanokat, melyeket a kiadásukkor sem lehetett beszerezni, vagy annak következménye-e, hogy a kutatók olyan speciális igényekkel jelentkeznek, melyeket mint egyedi kéréseket nem érdemes beszerezni, esetleg a kutatók igénye mennyiségileg meghaladja az illetékes könyvtárak anyagi lehetőségeit, vagy arról van szó, hogy az illetékes könyvtárak gyarapításpolitikája ebben a vonatkozásban nem megfelelő. Valószínűleg több tényező «gyüttes jelenlétéről van szó, ennek eldöntését a szakterület gazdáira kell bízni, reméljük azonban, hogy elemzésünk ehhez segítséget nyújt és a foganatosítandó intézkedések a KKK hatékonyságát is javítani fogják. Az elemzés végül rámutatott arra, hogy a tartalmi vonatkozásokon túl a be90