AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Fallenbüchl Zoltán: Adalékok Schedius Lajos és Blaschnek Sámuel Magyarország térképe kiadásának történetéhez
Királyaink állandóan használták is a „Galícia és Lodoméria királya" címet: sőt, 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor, Mária Terézia éppen ezen a jogon csatolta birodalmához Galíciát. Ausztriában azonban erről, mint az örökös tartományok egyikéről rendelkeztek, s érthetően a bécsi kormányköröket a galíciai kérdés feszegetése mindig bizonyos idegességgel töltötte el; annál is inkább, mert a hasonló társadalmi struktúrájú, és rokoni-baráti szálakkal egymáshoz kapcsolódó szomszédos magyar és lengyel nemességben a birodalom legerősebb opponens erejét vélték felismerni. Köztudomású volt ugyanis, hogy a galíciai lengyel nemesség egy része a Magyarországhoz való csatolást óhajtja. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha az ügy politikai mellékzöngéi következtében túlnőtt a szokásos könyvcenzúra-ügyeken. Schedius természetesen nem nyugodott és a lefoglalás ügyében a magyar királyi kancelláriához fordult. A kancellária valóban kérte is Schedius térképének a zárlat alól való feloldását, mivel abban már több év munkája és sok ezernyi befektetett forint fekszik. 1835. január 21-én került Schedius kérelme a kancellária elé, mely azt már másnap, 22-én tárgyalta is. Mivel adatok nem álltak rendelkezésre, Haulik püspök, az ügy referense, Schedius panaszát a bécsi könyvcenzúrahivatal- és rendőrfőigazgatóság elnökének küldte át véleményezésre, nehezményezve, hogy ha a térkép ellen a cenzúra kifogást emel, miért akkor teszi azt, amikor az már teljesen készen van, miért nem előbb ? Epp ezért a tilalom feloldását javasolja. 13 A könyvcenzúra és rendőrfőigazgatóság válasza nem sokáig késett. Február 6-án Sedlniczky gróf, rendőrfőigazgató, a Polizey- und Zensurhofstelle elnöke, hivatalos átiratban közölte Reviczky gróffal, a kancellárral, 14 hogy a vizsgálatot Stein lithografus ellen hivatalosan nem ő, hanem fölöttese, Mittrowsky, az egyesített udvari kancellária vezetője rendelte el a bécsi könyvcenzúra-hivatal- és rendőrfőigazgatóságon keresztül, ő csak végrehajtotta a kapott parancsot. Értesíti Sedlniczky a magyar kancelláriát arról is, hogy Stein bécsi rézmetsző ellen azért indult meg az eljárás, mert az a Schedius és Blaschnek által Pesten Vollständige General-Post-und Strassenkarte des Königreichs Ungarn... címmel kiadott térkép második lapjának, melynek nyomásával volt megbízva, lenyomtatását 800 példányban a cenzúra előzetes engedélye nélkül hajtotta végre. Ezeket a lapokat le is szállították, sőt közülük többet már el is küldtek. Ezen a térképlapon — írja — „Magyarország mellett egyben a galíciai királyság is ábrázolva van, s ez utóbbi nem csupán körvonalakban, mint ahogyan hasonló térképeknél az ábrázolt országgal szomszédos tartományokat általában feltüntetni szokták, s amint más osztrák tartományok tekintetében ezen a térképen is történik, hanem ugyanazzal a részletkivitelezéssel, és azzal a színezési móddal, mint amilyennel Magyarország van kidolgozva, úgy, hogy ezáltal a galíciai királyság mint Magyarországgal egy tartomány tűnik fel. Ez a főkancellár úr által is érintett, s Metternich herceg, a császár, kir. házi- udvari és állami kancellár úr által is kifogásolt alkalmatlansága a nevezett térkép kivitelezésének, melyből eddig két lap látott napvilágot, valamint a második lapnál a fent említett cenzúraáthágás vezetett oda, hogy a törvényszerű eljárást a helybeli Karl Stein rézmetsző ellen a cenzúraelőírások áthágása miatt elrendelni kénytelen voltam, s egyszersmind el kellett rendelnem a rézlemezek, valamint az összes császári és királyi tartományokban bárhol található lenyomatok lefoglalását." Kéri az átiratban továbbá a magyar kancellárt, hogy Magyarországon is rendelje el a kiadók vagy bizományosaik kezében levő cenzú29 Évkönyv 449