AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Dezsényi Béla: Gratzer Frauenjournal Österreichs und Hungariens Töchtern gewidmet… Egy XVIII. századi női folyóirat helye az osztrák és a magyar sajtó történetében

vagy kolozsvári hírrel — de vagy nem értek el eredményt, vagy az igyekezet is gyenge volt, hiszen a színházi hírek hónapokat késtek (s ezzel még azt a gyanút is felkeltik, hogy átvételek, nem első kézből valók). Lehet persze, hogy hirdetőkre is számítottak magyar földről. A korhoz képest elég gyakran közölt hirdetéseket a kis gráci újság — igaz, hogy ezeknek egy része szórakoztató tréfa, a hirdetések máshol is előforduló egykorú paródiája, mint az itt következő: „Eine Herrschaft auf dem Lande, nicht weit von A. sucht einen Menschen in ihre Dienste, der einen Gärtner, Koch, Barbier, Reitknecht, Friseur, Jäger, Verwalter und Tagelöhner nach Beschaffenheit der Umstände vorstellen kann, er muss von starken, dauerhaften Knochen seyn, und einen verderbten Magen haben. Er bekömmt freye Kost und jährlich 10 Thaler, nebst ein paar abgesetzten Stiefeln." Egy magyarországi hirdetést is találunk az augusztus 19-i 33. szám Arihangjában (263. 1.). Mint kordokumentum, álljon itt teljes egészében: Nachdem von der Hoch- und Wohlgebornen Frau Theresia Gräfin v. Nyary vermählten Baronesse v. Horezky und dem Hoch- und Wohlgebohrnen Herrn Franz Grafen von Amade bey Szobotiz im Neutraer Comitat ein Braunstein-Bergwerk eröffnet worden, dieser Braunstein aber, nach mehrmalen gemachten Proben einer der besten in den k. k. Erblanden ist. So machet man mittelst dieses allen und jeden, denen daran gelegen seyn mag, bekannt, daß dieser Braunstein nicht nur Centnerweis verkauft, sondern auch, daß auf mehrere Jahre Contracte geschlossen werden können. Kauflustige haben sich dieserwegen, als auch wegen des.Preises bey der k. k. Berggerichts-Substitution in Bösing, in Szobotiz bey der P. T. Frau Theresia Gräfin v. Nyary vermählten Baronesse v. Horezky, und in Szeniz bey dem P. T. Herrn Franz Grafen v. Amade zu erkundigen. A lényeg mégis az, hogy a Frauenjournal már az 1795. év harmadik negyedében többé-kevésbé teljesen megfeledkezett Magyarországról. (Talán Kisfaludy Sándor is ezért nem tartott már igényt az utolsó negyedévre.) A magyar sajtóbibliográfiában tehát említést nem kíván, nem hasonlítható az Allergnädist privilegierte Anzeigenhez, sem az Ephemerides Vindobonenseshez. Az első magyarországi női folyóirat a magyar sajtóbibliográfia szempontjából tehát továbbra is a nemrég előkerült pesti Zeitung für Damen, amely persze csak több mint tíz évvel a Frauenzeitung után, 1806-tól 1809-ig élt.

8 A néhány színházi hírre is inkább színház-kultúrtörténeti érdekességük miatt érdemes utalni: verses prológusok időszerűsége, a tapsok megköszönése szóban vagy meghajlással, stb.

9 De a néhány közlemény, meg főleg az, hogy az egyetlen magyarországi hirdetés egy nem is éppen közönséges bányatermékre, mangánra keres vevőt — valahogy állandó magyar kapcsolatot feltételez. A jószándék arra, hogy egy Magyarországra, meg bizonyára a magyarországi németekre különleges figyelmet fordító orgánum alakuljon ki, féltétlenül megvolt. Hogy miért nem sikerült teljesen, azt ez idő szerint nem lehet pontosan megmondani. Talán politikai okot sejthetünk mögötte: a Frauenjournal erős aufklerista szellemben íródott és ennek az iránynak magyarországi terjedése különösen ezekben az években vált fokozatosan ellenszenvessé a hatóságok előtt. A magyar hírlapirodalom szándékos és tervszerű visszafejlesztése ekkor kezdődött. A magyar vonatkozásokon túl azonban a Gratzer Frauenjournal Kelet- és Közép-Európában egyike a legrégibb nők számára írt folyóiratoknak,

10 és úgy látszik az egész egykorú hírlap- és folyóiratirodalomban a leghosszabb ideig élt hasonló vállalkozás. Ugyanis a Kisfaludy Sándor könyvtárában megvolt hiányos évfolyam nem a teljes folyóirat, hanem csak annak töredéke. Pontosabban: a Gratzer Frauenjournal nem 1795-ben indult, hanem — más címmel — még 1792-ben és 400