AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Urbán László: A kölcsönzés-nyilvántartási munkafolyamatok elemzése a közművelődési könyvtárakban

kajának csökkentésére a teljeskörű felvételről áttértünk a mintavételes eljárásra, így ezek forgalmának csupán 8—16%-áról kell adatot szolgáltatni. A kölcsönzésnyilvántartási módszereket az 1965—66. évben vettük elemzés alá, és e dolgozatban megkíséreljük összefoglalni az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat. --.•-- 2. A kölcsönzési adminisztráció feladatai A kölcsönzés adminisztrációjának eredeti célja az átadás-átvétel tényének, a visszaszolgáltatási kötelezettség elismerésének, illetve a visszaadás-visszavétel tényének bizonyítása. A kölcsönzés nyilvántartásának célját részletesebben motiválja a könyvtár funkciója, mérete, a kölcsönzés alapjául szolgáló gyűjtemény jellege, feldolgozottsági színvonala, a gyűjtemény által szolgálni kívánt olvasóközönség jellege, e jellegből következő normák, a normák szigorúsága és nem utolsó sorban a könyvtári ellátottság szintje. Nyilvánvalóan más rendszer felel meg egy muzeális gyűjtemény és egy kommersz állományú közművelődési fiók dokumentumainak nyilvántartására. Más módszert kell alkalmazni egy olyan könyvtárban, amelynek állományát a korábbi években még nem szerelték fel kölcsönzési könyvkártyával és más módszert lehet ott, ahol egy új gyűjteménnyel van dolgunk; A könyvtár társadalmi környezete meghatározhatja, hogy a könyvtárosnak mennyire kell elnézőnek lenni, mennyit szabad követelnie az olvasók elriasztásának veszélye nélkül. így például nem alkalmazhat tételszámos rendszert, ha a lejárati határidő betartása az olvasóknak gyengéje és a könyvtáros nem mer vállalkozni a fegyelmezésre. Más módszereket lehet alkalmazni az egyetemi, a szak-, és a nagykönyvtárakban, ahol az olvasóközönség egészéről feltételezzük (és tudjuk) bizonyos fokú íráskészség meglétét, viszont nem alkalmazhatók ugyanezek a módszerek a közművelődési könyvtárak 40 milliós forgalmának adminisztrálásában, mert a közönség számottevő hányada nem rendelkezik a szükséges íráskészséggel. A fentiek alapján — kizárólag a kölcsönzés-nyilvántartás szempontjából — négy könyvtártípust célszerű megkülönböztetni: 1. közművelődési kiskönyvtár 2. közművelődési középkönyvtár 3. nagykönyvtár (nemcsak közművelődési) 4. szakkönyvtár E sorrend szerint haladva az állomány egyre nagyobb fokú specializálódása jellemző az egyes csoportokba tartozó könyvtárakra, amivel együttjár az állomány egyes darabjainak mind egyedibb jellege, ezáltal fokozódó gyűjteményi értéke. Az első csoport közművelődési kiskönyvtárai esetében a gyűjtemény szükségszerű hézagossága folytán teljesen esetleges, hogy melyik mű található meg és melyik hiányzik még a törzsanyagnak számító művek közül is, ezért nem feltétlenül szükséges, hogy az adminisztráció célja legyen a forgalomnak művenként való regisztrálása, elégséges lehet a darabszám szerinti nyilvántartás, ugyanakkor az ellátottság mértékéből következhet a forgási sebesség szabályozásához szükséges információk iránti igény. A második csoportba sorolható könyvtárak esetében az állománynak olyan bonyolult szerkezete alakulhat ki, amely indokolttá teheti ugyanazon könyvtáron 356