AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Kronstein Gábor: A külföldi könyvbeszerzések elemzése (1945—1966) többes példányok, nyelv- és szakszerinti megoszlás

tárgyidőszakban pedig már számottevően növekedtek a lengyel, bolgár és — kisebb mértékben — a cseh nyelvű agrártudományi művek is. Az utolsó szakterületre, az orvostudományra,, egy nyelv túlsúlya nyomja rá a bélyegét: a német nyelvé. Az összes orvosi művek 44,5%-a német nyelvű és ez az arány tovább nőtt az 1961 után kiadott műveknél (47,4%-ra). Nehéz volna eldönteni, a nyelvismeret vagy a német orvostudomány magas színvonala játszott-e közre abban, hogy nemcsak német nyelven található a legtöbb többespéldány (41,7% — all.tábl. alapján), hanem a sokpéldányos (5 és annál több lelőhellyel rendelkező) művek mind német nyelvűek. A KKK állományának alapján vázolt képtől eltérően a szakemberek igénye már határozottan az angol nyelvű szakirodalom felé fordul. A német nyelvű kéréseket megközelítették az angol nyelvterületre vonatkozó megkeresések (29,8%-kai szemben 28,2%). Ugyanakkor az angol művekre vonatkozó információk hatékonysága még mindig kisebb a német nyelvűekénél (43,0% pozitív válasz 47,0%-kai szemben.

21 Ez is egyik jele az angol nyelvű művek iránt megnőtt érdeklődés és az ezt kielégítő szerzeményezés fáziseltolódásának. IV. A vizsgálat értékelése A felmérés adatainak egybevetése a szerzeményezési politika különböző részletkérdéseit tárgyaló szakirodalom adataival, azt bizonyítja, hogy a KKK állományvizsgálata is kimutatja a szerzeményezésben beállt változásokat. Ez természetes, hiszen a kurrens anyag összetétele a gyarapítási politika elvei szerint alakul. Az újonnan beszerzett művek évenként 5%-kai növelik 1945 utáni állományunkat, évi 100 000 bejelentéssel. Egy olyan felmérés tehát, amely 15 és 6 év átlagában elemzi az egyes arányokat, adalékokat szolgáltat a folyamatra, s egyszersmind e folyamatok eredményeként kialakult állapotokra. Az adatokból következtethetünk a többespéldányok lassú, fokozatos és folyamatos emelkedésére minden tudományág területén. Ez másként jelentkezik a társadalomtudományokban, mint a műszaki, természettudományi, orvosi és agrár szakban. A különbségek elsősorban a növekedés ütemére vonatkoznak. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a gyűjtőköri elhatárolás és könyvtáraink céltudatos gyarapítási politikája e növekedést a népgazdasági érdekeknek megfelelően szabályozta. Az egyes tudományterületek arányai állományunkban és ezeknek az arányoknak változása a két tárgyidőszakban nem mutatják a humán tudományok és a szépirodalom háttérbe szorulását. Az eltolódások ezrelékekben fejezhetők csak ki. Sokkal markánsabb az arányok módosulása, ha azt nyelvi bontásban vizsgáljuk. Több példát elemeztünk az angol és a szláv nyelvek jelentőségének növekedésére, részben a német nyelv, részben a román nyelvek rovására. Legszembetűnőbb ez a tendencia a műszaki, természettudományi és orvosi szakokban. Különös figyelmet érdemel a nyelvismeret jelentős, néhol meghatározó szerepe a nyelvi arányok kialakulásában. Itt-ott a követelmények mögött elmaradó nyelvtudás feszültséget támaszthat a tudományos tapasztalatcsere lebonyolításában. (Pl. a román nyelvű többespéldányok esetében.) Néhol az adatok viszont arra engedtek következtetni, hogy egyes esetekben a kutatói igények maradnak kielé327