AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Farkas László: Szolgálati felelősség a könyvtárban

ha a kárt munkakörének ellátásával kapcsolatban — különösen az ellenőrzés elhanyagolásával — vagy a kártérítési felelősség érvényesítésének elmulasztásával okozta. Ha a kár a dolgozó gondatlan bűncselekménye folytán következett be, a kártérítési kötelezettség mértéke a dolgozó egy évi átlagkeresete. A vétkességet — akár szándékosságról, akár gondatlanságról van szó — a munkáltatónak (intézménynek, vállalatnak) kell a dolgozóval szemben bizonyítania. Ebben is különbözik a munkajogi anyagi felelősség a polgári jogi kártérítési felelősségtől, ahol a kárt okozónak kell vétlenségét bizonyítania ahhoz, hogy szabaduljon a kártérítési kötelezettség alól. Polgári törvénykönyvünk szerint: „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható." (Ptk. 339. § 1. bek.) A vétlenség fogalmának ez a meghatározása egyébként a munkajogi anyagi felelősség eseteiben is alkalmas a vétkesség kérdésének elbírálására. Mielőtt rátérnénk az anyagi felelősség könyvtári vonatkozású egyes eseteire, fel kell még hívnunk a figyelmet munkatörvénykönyvünk néhány fontos rendelkezésére, amelyeknek a könyvtári szolgálatban előforduló anyagi kártérítési kötelezettségek megállapításánál is jelentőségük lehet. Ilyen fontos rendelkezés például az, hogy a kártérítést az előírt mértéknél (az Mt. V. idézett 187. §-a) alacsonyabb összegben is meg lehet állapítani, „ha ezt az eset összes körülményei kellően indokolják, és az a társadalmi tulajdon megóvására való nevelés érdekében helyesnek látszik. (Mt. V. 189. § 1. bek.) A mérséklés alsó határát a jogszabály nem állapítja meg, s így az gyakorlatilag a kártérítési kötelezettség megállapításának mellőzését is jelentheti. Nincs helye azonban általában az ilyen mérséklésnek, ha „a károkozásból a dolgozó vagyoni előnyhöz jutott, vagy a károkozás egyébként szándékosan történt". (Mt. V. 189. § 3. bek.) További fontos rendelkezés az, amely szerint mentesül a dolgozó a felelősség alól annyiban, amennyiben a kár létrejöttében a vállalat (intézmény) közrehatott. (Mt. V. 186. §.) Végül meg kell még említeni azt a rendelkezést is, hogy „ha a kárt többen együttesen okozták, a károkozásban részt vevők vétkességük arányában felelnek". (Mt. 122. §.) A munkajogi anyagi felelősség megállapítását maga után vonó károkozás esetei ugyanolyan sokfélék és sokrétűek lehetnek, mint a fegyelmi felelősség esetei. A számos lehetőség közül most csak eggyel kívánunk foglalkozni, amelynek a könyvtári szolgálat területén különös jelentősége van. A könyvtári szolgálatban előforduló anyagi kártérítési esetek között talán a leggyakorlatibb kérdés a könyvtárosok anyagi felelőssége a gondozásukra bízott, illetve kezelésükben levő könyvtári állományban vagy állományrészben bekövetkezett hiányokért. Különös jelentősége van ennek az elsőrendűen gyakorlati problémának mind a társadalmi tulajdon biztonsága és védelme, mind pedig a társadalmi tulajdon körébe eső könyvtári állományt kezelő könyvtári dolgozók jogos és méltányos személyi, illetve anyagi érdekeinek védelme szempontjából. Növeli a kérdés jelentőségét az a tény, hogy könyvtáraink — elsősorban persze közművelődési könyvtáraink — egyre nagyobb arányokban alkalmazzák olvasószolgálati gyakorlatukban a szabadpolcos rendszert, éspedig nemcsak olvasóhelyiségeikben, hanem szabadpolcról történő kölcsönzés formájában is. Nyilvánvaló, hogy a szabadpolcos rendszer bevezetése a könyvtárosok anyagi felelőssége tekintetében új helyzetet teremt, és különleges problémákat vet fel. Szögezzük le most elsősorban is azt a tényt, hogy a jelenleg érvényben levő 309