AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Farkas László: Szolgálati felelősség a könyvtárban

kezesi felület keletkezhetik a Munka Törvénykönyvének abból a rendelkezéséből is, amely fegyelmi vétségnek nyilvánítja a dolgozó munkaviszonyához nem méltó magatartását (Mt. 110. § 1. bek.); ilyen méltatlan magatartás lehet nyilvánvalóan a dolgozó által — esetleg munkaviszonyától függetlenül — elkövetett bűncselekmény is. Mindez feltétlenül indokolttá teszi azt, hogy a dolgozók munkajogi szolgálati felelősségének tárgyalása során — legalább általánosságban — a szolgálati felelősségnek egyébként már a büntetőjog körébe tartozó különleges esetét is szemügyre vegyük. Fontos kérdés azonban ebben a vonatkozásban a munkajogi és büntetőjogi szempontok egymástól való éles elhatárolása. Éppen ezért ezzel a kérdéssel kissé bővebben is foglalkozni kell. Míg azonban a munkajogi szolgálati felelősség kérdése egyfelől átnyúlik a büntetőjog területére, másfelől viszont vannak a szolgálati felelősségnek, a munkaviszonyból származó kötelezettségek megszegésének olyan — enyhébb — esetei, amelyek már munkajogi szempontból sem értékelhetők. Ezekben az esetekben nem a munkaviszonyból származó jogi kötelezettségek megszegéséről, hanem a munkaviszony keretében a munkaerkölcs szabályainak megsértéséről van szó. Nem kell bővebben indokolni, hogy a dolgozókat munkaviszonyukkal kapcsolatosan milyen erkölcsi felelősség is terheli. A kifejezés tágabb értelmében tehát ez is szolgálati felelősség. Egyébként az Mt. 110. §-a 1. bekezdésének a büntetőjogi felelősséggel kapcsolatosan már említett kifejezése — a dolgozó „munkaviszonyához nem méltó" magatartása — nyilvánvalóan a büntetőjogi és az ilyen szociáletikai értékelésre egyaránt utal éspedig nemcsak a munkaerkölcs, hanem általában a társadalmi erkölcs vonatkozásában. Ebben az esetben tehát egy erkölcsi meghatározás — a jogszabály rendelkezésénél fogva — egy már jogilag is értékelt tényállás tartalmi elemévé válik, s ilyen módon nyúlik át az erkölcsi értékelés, az erkölcsi szabály a jogi szabályozás területére. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy a munkaerkölcs szabályainak a munkaviszony keretében való érvényesülése ilyen jogi transpositio nélkül is nélkülözhetetlen eleme a társadalmi fejlődésnek, és feltétlenül beletartozik a szolgálati felelősség tágabban értelmezett körébe. Az eddig előadottak szerint a szolgálati felelősségnek négy fajtáját lehet megkülönböztetnünk. Ezek: a) a büntetőjogi felelősség, b) a fegyelmi felelősség, c) az anyagi felelősség és d) az erkölcsi felelősség. A büntetőjogi felelősséget a büntetőjog szabályozza, a fegyelmi és az anyagi felelősség szabályait pedig a munkajogi rendelkezések állapítják meg. Az erkölcsi felelősség a munkaerkölcs íratlan szabályainak megsértéséből származik; nem jogi, hanem tisztán etikai kategória. Persze az etikai elem a szolgálati felelősség jogilag szabályozott kategóriáinak is integráns része. A jogi felelősség konstituálásának egyik alapvető indoka ezekben az esetekben éppen a cselekvés vagy mulasztás társadalometikai rosszallás alá eső volta. A dolgozó munkaviszonyával kapcsolatosan valami olyat cselekszik, olyan mulasztást követ el, vagy olyan magatartást tanúsít, amit az erkölcsi közfelfogás helytelenít, s amit a jogszabály — egyéb okok mellett — éppen erre az erkölcsi közfelfogásra való tekintettel jogi szempontból is elítélendőnek 295