AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Farkas László: Szolgálati felelősség a könyvtárban

nyilvánít, s a cselekmény vagy mulasztás elkövetőjét ennek megfelelően valamilyen joghátránnyal sújtja. Minden felelősségnek, tehát nemcsak az erkölcsi, hanem a jogi felelősségnek is — akár büntetőjogi, akár polgári jogi, akár munkajogi felelősségről van szó — lényeges tartalmi eleme a társadalom erkölcsi roszszallása. Felelősségről akkor beszélünk, ha valaki olyasmit tesz, vagy olyan magatartást tanúsít, amit a társadalom — éppen azért, mert ez a cselekedet, illetve magatartás a társadalomra hátrányos vagy veszélyes — kedvezőtlenül értékel, helytelenít. Ha az ilyen magatartást a jogrend jogellenessé nyilvánítja, az erkölcsi felelősség egyben jogi felelősséggé is válik. A társadalom erkölcsi rosszallásának és a jogellenes cselekvés elkövetőjével szemben a jog által alkalmazott, illetve kilátásba helyezett joghátránynak közös célja az ilyen cselekvések, magatartások létrejöttének megelőzése az egyén és a társadalom nevelése útján. A felelősségrevonás eszköze pedig éppen ennek a hátránynak alkalmazása, illetve kilátásba helyezése a társadalmilag helytelenített és jogellenessé nyilvánított cselekvés elkövetőjével szemben. Ez a hátrány egyrészt ténylegesen visszatartja a társadalom tagjait a helytelen, illetve jogellenes magatartástól, vagy az ilyen cselekvés megismétlésétől, másrészt tudatukat is megfelelő irányban formálja azáltal, hogy tudatosítja bennük az ilyen magatartás társadalomellenes és társadalmilag helytelenített voltát. E nevelő célzaton kívül lehet persze a joghátrány alkalmazásának más célja is. így például a büntetőjogi joghátrány alkalmazásának, a büntetésnek másodlagos célja lehet a társadalom igazságigényének a kielégítése, a megtorlás. „A büntetés szükségképpen bűnhődést is jelent" — mondja Büntető Törvénykönyvünk indokolása. (Miniszteri indokolás a Btk 34. §-ához.) A munkajogi és polgári jogi anyagi felelősségrevonás további célja pedig az okozott kár — legalább részbeni — megtérítése. Az erkölcsi rosszallás és a nevelő célzat azonban a kártérítési felelősségnek is lényeges alkotóeleme. A szolgálati felelősséggel kapcsolatosan eddig általánosságban elmondottak után térjünk most rá e felelősség egyes fajtáinak egyenként való vizsgálatára. Vizsgálódásaink elsősorban azokra a felelősségfajtákra irányulnak, amelyeket a munkajog szabályoz. Ezek — mint láttuk — a fegyelmi felelősség és a munkaviszonyhoz fűződő anyagi felelősség kérdései. Mégis érintenünk kell a munkaviszonnyal kapcsolatos büntetőjogi felelősség és pusztán erkölcsi felelősség problémáit is; az előbbit azért, mert — noha egészen más jogterület, a büntetőjog szabályozási körébe esik — jogi tartalmában mégis nagy hasonlóságot mutat a fegyelmi felelősséghez, az utóbbit pedig azért, mert — bár egyáltalán nem jogi kérdés — tulajdonképpeni alapja és meghatározója minden munkajogviszonnyal kapcsolatos felelősségnek, büntetőjogi, fegyelmi és anyagi felelősségnek egyaránt, és mert a szolgálati felelősség rendjének fejlődése nyilvánvalóan az erkölcsi felelősség körének tágulása, a társadalmi önigazgatás irányában halad. Rátérve most már a büntetőjogi szolgálati felelősség problémájára, vizsgáljuk meg legelőször Büntető Törvénykönyvünk általános részének azokat a rendelkezéseit, amelyek szükségesek ahhoz, hogy eligazodjunk a szolgálati felelősség büntetőjogi vonatkozású kérdéseiben, és hogy el tudjuk határolni a büntetőjogi természetű szolgálati felelősséget a szolgálati felelősség egyéb eseteitől, elsősorban a fegyelmi felelősségtől. A bűntett fogalmat a Btk. 2. §-a a következőképpen határozza meg: „1. Bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény bün296