AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Németh Mária: Hírlapok mikrofilmezése
Ezen alapelvek ismertetése után meg kell vizsgálnunk azt, hogy a hírlap-mikrofilmezés milyen formában valósul meg külföldi viszonylatban. Miután alig találunk olyan államot, ahol ez a munka már ne lenne folyamatban, nem látszik célszerűnek az egyes országok gyakorlatának ismertetése, hanem sokkal inkább öszszefoglalóan, a jellemző vonások alapján próbáljuk érzékeltetni ezt a tevékenységet. 4 Elsőnek a filmezés jellegét szükséges meghatározni és az abból adódó szervezeti kereteket felvázolni. Kiinduló megállapításunk az, hogy a hírlapmikrofilmezés az államok túlnyomó többségében országos feladatként jelentkezik. Még ahol üzleti vállalkozás keretében került is megoldásra, ott is a könyvtárak, sajtószervek és szerkesztőségek összessége áll mellette és viszi az elvi irányító szerepet. Ez nem is lehet másképp, hiszen egyrészt egy adott ország hírlapállományának megörökítése jelenlegi és jövőbeni kutatógárdájának közös érdeke, másrészt viszont a lehetőleg teljes sorozatok összeállítása csak az intézmények szoros kooperációja segítségével oldható meg. A nemzeti szinten történő összefogást az anyagi terhek elosztása (a filmek több példányban való elkészítése) is elősegíti. Arra, hogy a hírlap-mikrofilmezés — mint kiemelt feladat — hogyan válhat valóban országos, sőt állami kötelezettséggé, Finnország példáját kell megemlítenünk, ahol a hírlapok veszélyeztetett állapotának és megőrzésének kérdése a parlament elé került. A gazdasági bizottság tagjai a helyszínen tekintették meg a nemzeti könyvtári feladatkört ellátó helsinki Egyetemi Könyvtár hírlapsorozatait, és állást foglaltak ezek megmentése érdekében. Ennek eredményekónt a mikrofilmezési akció 1951-től kezdődően olyan jelentős állami segélyben részesült, hogy néhány év alatt lehetővé vált a finn hírlapállomány mikrofilmen való reprodukálása. Az ilyen akció országos jellegéből fakadóan a legtöbb helyen a nemzeti könyvtár áll a munkálatok középpontjában, mint az anyag nagy részének birtokosa és mint a munkák szervezője, vagy végrehajtója is (pl. Szovjetunió, Finnország, Japán, Lengyelország stb.). De általában még akkor is irányító szerepet visz a nemzeti könyvtár, ha csak részese egy nagyobb szervezetnek. így Franciaországban, ahol az érdekelt feleket magába foglaló — anyagi haszon nélkül működő társaság — az Association pour la Conservation et la Reproduction photographique de la Presse működik, a nemzeti könyvtár főigazgatója elnöklése és a hírlaptár vezetőjének főtitkári segítségével fejti ki tevékenységét. A Német Szövetségi Köztársaságban a közelmúltban megalakult Mikrofilmarchiv der deutschsprachigen Presse elnevezésű társaság független, nem áll szervezeti kapcsolatban a nemzeti könyvtárral, de feladatát központi, országos jelleggel látja el. Ki kell arra is térni, hogy a mikrofilmezést irányító könyvtárak, egyesületek sohasem szűkítik le tevékenységüket az üzemi, laboratóriumi szintre, hanem éppen ellenkezőleg, a hírlap-mikrofilmezéssel kapcsolatos elvi, tudományos problémák kutatóközpontjává fejlődnek ki. Sőt nem egyszer ezen is túlmennek, mert szűkebb területüket átlépve, a hírlapokkal — elsősorban azok megőrzésével — összefüggő egyéb problémákkal is foglalkoznak. A már említett francia társaság célja pl. kettős: egyrészt elősegíti a periodikumok megőrzésére kifejtett erőfeszítések öszszefogását, másrészt az újságok és folyóiratok minél teljesebb gyűjteményét kívánja mikrofilm formájában reprodukálni. Az NSZK-ban megalakult egyesület a mikrofilmezés gyakorlati vitele mellett az ezzel összefüggő kérdések tudományos 283