AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Németh Mária: Hírlapok mikrofilmezése
feldolgozását is célul tűzte ki, mégpedig olyan formában, hogy az a külföldi tapasztalatokat is hasznosítsa. Maga a filmezés végbemehet a nemzeti könyvtár laboratóriumában, az egyesület (társulás) felügyelete alá tartozó üzemben, vagy ezektől független üzleti vállalkozás keretében. Az utóbbira általában a nyugati államokban találunk példákat. A filmezés tartalmi köre szinte mindenütt két fő egységre bomlik: a régi hírlapokra és a folyamatosan megjelenő, élő napilapokra. (így van ez a többek között Finnországban, az Egyesült Államokban, Franciaországban és még a világ sok más államában.) Utóbbiaknak több külföldi — elsősorban amerikai — könyvtár már csak a mikrofilmjét, illetve mikrofilm-kiadását szerzi be. Amíg a kurrens anyag filmezését elsősorban gyakorlati szempontok határozzák meg, addig a régi hírlapok kiválasztása gondos mérlegelés alapján történik. Ez a nemzeti könyvtár, illetve a mikrofilmezés irányításával megbízott szervezet, testület feladata. Ellátása könnyebb ott, ahol megvan a lehetőség az ország teljes hírlapállományának néhány éven belül történő reprodukálására. Ilyen helyzet adódott Finnországban, ahol az átfogó programból csak a helyi sajtó egy részét rekesztették ki és azt is csak ideiglenes jelleggel. Nehezebb a megoldás ott, ahol a filmezés elhúzódik, és szinte versenyt fut az anyag szétporladásával, rongálódásával. A filmezésre kerülő címek összeállításánál és a sorrendiség kiválasztásánál többek között a norvégiai mikrofilmezést irányító oslói Egyetemi Könyvtár szempontjait ismertetjük azzal a megjegyzéssel, hogy ezeket általában mindenütt érvényeseknek tekinthetjük. Oslóban elsődlegesen a hírlap állagát vették figyelembe, a rongált állapotúakat filmezték először, és azok közül is elsősorban a csupán egy példányban meglevő sorozatokat. A második ütemben a könyvtár állományából hiányzó címekre került sor, és harmadsorban a jobb állapotban levő, de egypéldányos anyagra. Lengyelországban a formai szempontok mellett erősen érvényesítik a tartalmi fontosság kritériumát is (bár a tapasztalat az, hogy a kettő a gyakorlatban az esetek túlnyomó többségében összeesik), és ennek megfelelően előtérbe helyezik a haladó és forradalmi sajtótermékek fényképezését. A Szovjetunióban a Lenin Könyvtár mindjárt a háború befejezte után hozzáfogott legértékesebb központi jellegű hírlapsorozatainak lefényképezéséhez (Pravda, Kolokol, Szenkt-Peterburgszkie Vedomoszti, Moszkovszkie Vedomoszti stb.), és ezt a munkáját ma is folytatja. Franciaországban részben a megrendelések kielégítése folyik, de emellett kidolgoznak egy ettől független tervet is a „nemzeti mikrofilmalap"-nak a Bibliothéque Nationale-ban való létrehozására. Történt már utalás arra is, hogy a filmezés soha sem egy adott könyvtár állományát reprodukálja, hanem az általában igen zilált állománytestek esetében több intézmény gyűjteményére támaszkodva folyik, és a sorozatokat kiegészítve a hírlapok bibliográfiai teljességben való felvételére törekszik. Ezt a világszerte megnyilvánuló tendenciát alig szükséges magyarázni, elég utalni arra, hogy ezen elsőrendű forrásanyag csak akkor szolgáltat koráról képet, ha a maga egészében a kutató rendelkezésére áll. E cél elérése érdekében igen sokat tesznek az egyes országokban. így Lengyelországban, ahol a háborúk pusztításai nagy kárt tettek a könyvtárak állományaiban, csak az intézmények szoros kooperációja biztosítja a viszonylagos teljesség létrehozását. De hasonló példát idézhetünk a francia gyakorlatból is. A Le Mercure Galant c. lap teljes sorozatát csak több nagy párizsi 284