AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Németh Mária: Hírlapok mikrofilmezése

mert az ott mutatkozó hiányokat más intézményektől kölcsönkért pótlásokkal egészítheti ki. 4. Az eredeti felvételről kívánság szerinti számban készülhetnek másolatok, tehát a hírlap az országban több helyen is használható; ezáltal éppen a nehéz helyzetben levő vidéki kutatás ügye könnyíthető meg. (Ez éppen a hírlapok vonatkozásában lényeges, mert azok a könyvtárközi kölcsönzés keretében általában nem szerezhetők meg.) 5. A film könnyű, és esetleg decentralizált helyeken való tárolása még előre nem látható katasztrófa esetén is biztosíthatja a dokumentum fennmaradását. 6. A vázolt körülmények természetesen visszahatnak az eredeti példány helyzetére is, mert ez — az előbb említett tényezők következtében — most már kivonható a forgalomból, és így élettartama feltétlenül meghosszabbodik. 7. A kivont kötetek tárolóraktárakba helyezhetők, tehát nem terhelik többé a könyvtár raktárait. 8. Amennyiben az eredeti példány megőrzéséhez nem fűződik érdek, úgy sokszor még a kurrens anyag köttetéséről is le lehet mondani. Mindezen nyilvánvaló előnyök mellett azonban szólni kell arról is, hogy a filmek tartósságáról alkotott vélemények ma még erősen problematikusak. Kellő gyakorlati tapasztalatok hiányában olyan szélsőséges szakvélemények hangzanak el, amelyek egy része szerint a filmek tartóssága ötszáz évre, míg más része szerint csak kettőtől húsz évig terjedő időtartamra tehető. Es ha a szélső határoknak nem is a középarányosát, hanem a legtöbb szakember által ötven évben meghatározott idejét fogadjuk el, akkor is világos, hogy a filmek nem örökéletűek. De még ezen belül is nagy óvatosságra van szükség. Az Eszakamerikai Egyesült Államokban egy-két éve folyó kísérletek azt a szomorú tényt bizonyítják, hogy már a második év után károsodhatnak a filmek, és esetleg súlyos — a további használatot lehetetlenné tevő — elváltozásokat is szenvedhetnek. Adatokat találunk már arra vonatkozóan is, hogy bizonyos dokumentumokat mikrofilmre vétel után megsemmisítettek, s ezután nem sokkal arra a kínos felfedezésre jutottak, hogy a negatívok tönkrementek és másolásra alkalmatlanná váltak. így az értékes anyag sem eredetiben, sem más formában nem maradt fenn! Ezt természetesen nem szabad kockáztatni. Joggal mondják tehát W. Barton, J. StummvoU, E. Wolf

2 és mások, hogy az eredeti példányra addig — amíg a filmek tartóssága nincs pontosan megállapítva és a romlást előidéző tényezők nincsenek megnyugtatóan kiküszöbölve — nagyon kell vigyázni és mindent meg kell tenni, hogy azok a használatból való kivonás után épségben megmaradjanak. Másrészről viszont a filmeket állandó ellenőrzés alatt kell tartani és állapotukról rendszeresen meggyőződni. Hogy ez milyen gyakran történjék meg, arról eltérőek a vélemények: de kétévenkénti átnézésnél senki sem kér többet, viszont az ötévenkénti határidőt egyetlen szakember sem lépi túl.

3 Az eddig elmondottakat tehát abban foglalhatjuk össze, hogy a hírlapok megőrzésének jelenlegi legmegfelelőbb módja a mikrofilmre való felvételezés, ez azonban nem járhat azzal a következménnyel, hogy az eredeti állomány megsemmisíttessék vagy megsemmisüljön. Emellett szükség van a filmek állandó és rendszeres ellenőrzésére is. * 282