AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa

zet, vagy pedig az új Nemzeti Színház ismét helyiséget és szakszerű kezelést tudna biztosítani a saját levél- és irattárának, akkor mi sem akadályozza az immár szakszerűen rendbeszedett, külön letétként kezelt anyag átszállításét az új otthonba." Két hónap múlva, 1937. január 15-én Szily államtitkár aláírta a VKM 14.665/ 1936. III. sz. miniszteri leiratot, amely a színház levéltárának a m. kir. Országos Levéltárban való elhelyezésére a felhatalmazást elvileg megadta. Érintkezésbe léptem dr. Herzog Józseffel, az Országos Levéltár főigazgatójával, akivel azután az átadás részleteire nézve megállapodtam. Az anyag „örök letétként" került át. Az átszállítás lebonyolítását Pukánszkyné Kádár Jolán végezte, az átadásról, illetve az örök letétként való átengedés technikai lebonyolításáról az állami színházak jogtanácsosa jegyzőkönyvet vett fel. Az év március 30-áról kelt Orsz. Lt. 164/1937. sz. átiratban nyugtázta Herzog főigazgató a Nemzeti Színház régi irattárának márc. 20-án történt átvételét és ugyanakkor kérte, hogy „amennyiben a jövőben még ezen régi irattárba tartozó iratanyag esetleg előkerülne, azt a már felküldött iratokkal való együttes megőrzés végett esetenként az Országos Levéltárnak a Színház küldje fel." A Nemzeti Színház levéltárának rendezését az Országos Levéltárban való átvétel után Pukánszkyné Kádár Jolán „szigorúan a történeti elv szemmeltartásával" kezdte meg. A nagyszámú iraton kívül „a színház sokágú üzemével kapcsolatos különböző nyilvántartókönyvek sokasága" — pontosan 359 darab, valamennyi nagyobb sorozatok töredéke — talált itt elhelyezést és feldolgozást. „Az ügyvitel nyilvántartására való s más hivataloknál is fellelhető iktató, másoló, levelező és kézbesítő könyveken kívül nagy számban és nagy sokféleségben vannak itt — írja 1938-ban, — a színház művészi és személyzeti életével összefüggő könyvek: szereposztó könyvek, kellék- és díszlet-leltárak, foglalkozási naplók, rendező-, próba- és jelmezkönyvek, a drámák zenerészeinek összeállításáról vezetett naplók, benyújtott drámák nyilvántartása, vádkönyv, a színházi törvényszék jegyzőkönyve, büntetéspénzek naplója. Egész külön csoportot alkotnak a különböző gazdasági ügyvitelre vonatkozó naplók: kiadások és bevételek naplója, pénztári napló, bérletjövedelmek naplója, az országos alap elszámolásai. Ezekről a könyvekről külön cédulakatalógus és lajstrom készül." Amikor Pukánszkyné nagy munkájához hozzákezdett, még 300 000 irat és 359 fólió nyilvántartás lehetett a forrása. Ennek ellenére joggal panaszolja fel, hogy „teljes sorozatunk még az iktatókönyvekből sincsen; ezek is csak az 1852— 1854. és 1887—1916 évekből vannak meg. Az iktatás bevezetése előtti időkből a levéltári anyag hiányainak még a mennyiségét sem állapíthatjuk meg s csak azokban az években vehetjük számba minőség szerint is a hiányzó iratokat, amelyekben nyilvántartó eszközökkel rendelkezünk." Akkor még senki sem sejthette, hogy hét esztendővel utóbb, 1945-ben, a Vár ostrománál mindez az anyag teljesen megsemmisül majd. A totális pusztulás után két évtizeddel irigységgel kell olvasnunk az 1938-ban megjelent közlemény zárómondatát: „A hiány kétségtelenül igen számottevő, de a további pusztulástól megmentett anyag még így is a Nemzeti Színház s a magyar színjátszás és dráma történetének gazdag és értékes forrása, s egyben az egyetlen rendezett és hozzáférhető színházi levéltár Magyarországon." Ennek a hatalmas anyagnak egészét tanulmányozhatta át Pukánszkyné. A történelmileg fontos dokumentumokról nagyobb részben betűhű másolatok, kisebb részben fotókópiák készültek műve megjelenése előtt — 1936—1940 között. 550