AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa

Ezekből publikált a Történelmi Társulat kiadásában megjelent kötet 296 iratot, tehát az átnézett anyag legfontosabb 1 ezrelékét. A megjelent Iratok 878 oldalas kötete

6 őrzi a százéves Nemzeti Színház-i múlt dokumentumainak megmentett csekély töredékét. Ehhez csatlakozik az a valamivel több iratmásolat és fotókópia, ami a nyomtatásban megjelent dokumentumok feldolgozása során készült el, és amelyet PukánszJcyne debreceni otthonában őrizett meg. Ezeket a másolatokat a közelmúltban az OSZK Színháztörténeti Osztálya szerezte meg. II Az, hogy e mulandó művészi megnyilatkozás hazai múltja a jövőben történetíró számára egyáltalában tudományosan feldolgozható lesz, annak köszönhető, hogy a Nemzeti Színház irattárát negyedszázad előtt, az Országos Széchényi Könyvtár, a legilletékesebb szakintézmény vette gondjaiba. Több terv merült fel a száz év folyamán a színházban felgyűlt más felbecsülhetetlen értékű anyag sorsának rendezésére is. Már akkor természetesnek látszott, hogy a nemzet színháza irodalomtörténetileg és kultúrtörténetileg egyaránt fontos gyűjteményének a Nemzeti Múzeum, illetve az OSZK egyik különleges osztályán kell helyet találnia. A Nemzeti Színház — átmenetileg az említett bérház-lakásban otthont talált — gyűjteményének kiemelkedő értékét jelentették az 1837-től bemutatott drámák súgó- és rendezőpéldányai. Jelentékeny részük nyomtatásban sohasem jelent meg, tehát a XIX. századi magyar drámatörténeti kutatás mellőzhetetlenül fontos forrásai. Ezenkívül különlegesen becses ez az anyag a magyarországi cenzúra története, valamint a magyar rendezés-történet szempontjából. Hasonlóan felbecsülhetetlen értéket képviselt a teljes színlapgyűjtemény, amelynek színháztörténeti forrásértéke jelentékenyen megnövekedett az irattári anyagnak a második világháború folyamán történt pusztulása következtében. A 30-as évek végén több alkalommal kísérletet tettem arra, hogy a fölöttes hatóság rendeletileg szabályozza e más jellegű anyag átvételét és megfelelő elhelyezését, azonban az időközben egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzet és a második világháború kitörése elterelte erről a problémáról a figyelmet. így azután ez a rég óhajtott rendezés csupán 1947-ben következett be, amikor a Nemzeti Színház könyvtára, színlapgyűjteménye és az akkor még fellelhető egyéb anyag az Országos Széchényi Könyvtár kezelésébe ment át. Az ott megszervezett Színháztörténeti Tárban kiegészült a könyvtár régi gyűjtemény-anyagával, s más színházak és magánosok hagyatéki vagy megvett anyagával. Szorosan a Nemzeti Színház múltjának egy-egy részletébe világítanak be azok a nyilvántartási könyvek, amelyek kikerülték az Országos Levéltárba való felszállítást és így megmaradtak. Csak néhány példa: bútor- és kellékleltár, díszletek listáját tartalmazó könyvek, drámabíráló bizottsági jegyzőkönyvek 1876-1888 és 1908-1911, továbbá drámabíráló ítéletek 1856—1905 közötti évekből, igazgatósági jegyzőkönyvek 1845—1848, 1849—1851, 1853—1854, 1856, 1880-1883, 1886-1889-ből, intendánsi jegyzőkönyvek 1853-1854, 1878-1879 és 1884-ből, levélmásolatok 1848-1852, 1902-1903, ún. próbanapló 1851-1944 közötti évekből 15 szezonból, rendezőségi ülés jegyzőkönyvei, szerepnyilvántartások és szereposztó-könyvek, titkári jelentések 1870—1876-ból és 1922-ből, színházi törvényszéki jegyzőkönyvek 1841—1845, 1847—1849, 1853, 1862, 1875—76, 1883, 1890, 1898, 1903, 1912-13, 1927-1941, ügyelőkönyvek 1843-44, 1850, 251