AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Pukánszkyné Kádár Jolán—Berczéliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Az Operaház 1951-ben a Színháztörténeti Tárnak ajándékozta 1855 darabot számláló eredeti kosztümterv-gyűjteményét. Ezeknek egy részéről megállapítható, hogy Kéméndy Jenőnek, az Operaház szcenikai főfelügyelőjének, jelesdíszlet- és jelmeztervezőnek (1895—1925) munkája, de igen sok közte az ismeretlen kéztől eredő terv is. A magyarországi színpadi kosztüm történetének megírásánál jelentős forrás lesz ez a gyűjtemény is. 3 1952 januárjától Keresztury Dezső lett a Színháztörténeti Tár vezetője» A Guszev utcai tágasabb helyen történt elrendeződés után következő feladat az. osztály gyűjtőkörének, munkájának, feladatainak, a nemzeti könyvtár egészébe való szerves beilleszkedésének pontos megfogalmazása volt. Ekkor tisztázódott a könyvtár többi osztályaihoz való viszonya is.

83 A profil kialakulása következtében a Kézirattár, Zeneműtár, Kisnyomtatványtár és a Színháztörténeti Tár között bizonyos anyagféleségek kicserélése kezdődött, s az elkövetkező évek során fokozatosan le is bonyolódott. A Kézirattártól megkaptuk az 1944-ig oda bekerült színlapgyűjteményeket, fényképeket és azokat a szövegkönyveket, amelyek nem voltak jelentős szerzői autográf ok, hanem másolatos, vagy nyomtatott szövegek, színházi súgókönyvek. Ebbe a kategóriába tartozott pl. a szomolnoki német műkedvelő színház súgókönyvgyűjteménye. A Zeneműtártól ugyancsak néhány súgókönyv és egy kevés képanyag került hozzánk. A Kisnyomtatványtár átadta színlapjait a magyar színjátszás kezdetétől 1958-ig bezárólag. Ettől az évtől ugyanis a kötelespéldányok felemelt száma a Színháztörténeti Tárnak is biztosítani tudott egy-egy példányt. Mindezek ellenében a Színháztörténeti Tár átadta a Kézirattárnak a Levéltár gyűjtőkörébe vágó kéziratokat és a nevezetes autográf színdarabokat — ha ez utóbbiaknak leválasztása nem jelentette egyszersmind valamelyik gyűjtemény megcsonkítását. »A- Nemzeti Színház és a Vígszínház szöveggyűjteménye természetesen érintetlenül maradt. A Zeneműtáré lett minden, még az osztályon lappangó kottaféle. A tárgyi emlékek hovatartozását is e gyűjteményközi csere keretében tisztáztuk. Minden olyan tárgyat, amely a már ismertetett gyűjtemények valamelyikével került a Színháztörténeti Tára, (szobor, emlékplakett, szalagok, koszorúk, egy-egy nevezetes színész használati tárgyai, színpadi kelléke, sminkládája stb.) a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Osztályának adtunk át. Onnan ezeknek egy része, tudomásunk szerint a Színháztudományi Intézet tulajdonába ment át. A Színháztörténeti Tár gyűjtőköre az alábbi öt csoportra tagolódik: a) színházi szakirodalom (magyar szakmunkák, magyar vonatkozású külföldi irodalom és néhány alapvető, összefoglaló jellegű külföldi szakkönyv; b) szöveggyűjtemény (rendező-, súgó-, olvasó-, ügyelői példányok); c) színlapok és aprónyomtatványok; d) színházi képek (eredeti díszlet- és jelmeztervek, metszetek, fényképek, nyomatok); e) színházi irattárak. A gyarapodás módja a kötelespéldány-szolgáltatás mellett egyre inkább a. vásárlásra korlátozódott. Olyan, teljesnek nevezhető színházi gyűjtemény, mint a Nemzeti Színházé, vagy a Vígszínházé, nem került többé hozzánk. Számottevő magángyűjteményről már nincs tudomásunk. A néha előforduló színészi 236