AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - V. Windisch Éva: Versgyűjtemény Kovachich Márton György felesége emlékére

neves bécsi rézmetsző által metszett arcképe után Horvát István kezével írott címlapot tartalmaz: „A szép és jó nőnek, Tekéntetes Kovachich Joanna Asszonynak Gyászos Emlékezetei." Ezt követi egy 16 lapos, igénytelen külsejű kis nyomtatvány : Vita Ioannae Bapt. Kovachich natae Hajóssy ab eius viduo marito pro memoria filii losephi Nicolai paucis lineis adumbrata. Következnek maguk a versek, két csoportra osztva: Hosszabb költemények és Dalok és rövidebb versezetek, a költők eredeti kézírásában összesen 72 költemény. Néhány vers önálló röplapként nyomtatásban is napvilágot látott; ezek a nyomtatványok a megfelelő, cenzori jóváhagyással ellátott kézirat mellé nyertek beillesztést. Számos vers mellett a költőnek Kovachtchhoz intézett levele is ott található. A versek között Horvát István által fogalmazott két dedikáció-tervezet, s egy Vitkovics Mihály által készített címlapterv helyezkedik el. Horvát egyik ajánlása az akkor már számításba vehető női olvasóközönséghez szól („A' Haza béli Szép és Jó Aszszonyságoknak, kikben e' Bájokkal, kellemekkel és Mindenféle Erköltstsel díszeskedett Kegy Léleknek hasonlói tündökölve élten élnek, ditső serkentésül ime' Verses Gyűjteményt leg mélyebb Tisztelettel, alázatossággal és Érzékeny Hódúlással A. A. A. (Ajánlják, Ajándékozzák, Áldozzák) a' ben írt hazafiak."), a másik Kovachichhoz („Tekéntetes, Tudós és Fáradhatatlan Szorgalmú Kovachich Márton Úrnak, a' Boldog Árnyék Meg keseredett Férjének, kiben Első Ifiúságától fogva Élemedett ősz koráig egyre Forton For a' Buzgó Hazai Szeretet, Tudományokhoz viseltető Hajlandóság És A' Nemzeti dolgokat világosítani törekedő Példa nélkül való Igyekezet, íme Verses Gyűjteményt Nemű Nemű Vigasztalásul 's Tiszteletűknek Örökös zálogául mély alázatossággal A. A. A. az Érdemeket betsűlő Ben írt Hazafiak."). A hosszabb és rövidebb verseket Hajóssy Joanna újabb arcképe, Czetter Sámuel metszete választja el. A kötet végén néhány olyan levél helyezkedik el, melyek nem valamely vers kísérőleveleként íródtak ugyan, de a gyűjteményre vonatkoznak, így Friedrich John hét levele s néhány nyugtája, továbbá Balogh Sándor győri kanonok, Lehotzky András pozsonyi ügyvéd és táblabíró, Tertina Mihály, ekkor Nagyváradon működő tanár egy-egy levele. Ki volt ez a nő, akinek emlékét a két portré s e nagy mennyiségű vers örökítette meg? Vagy még inkább: ki volt az özvegy férj, aki ilyen egyedülálló módon gondoskodott fiatalon elhunyt felesége emlékének fennmaradásáról? Kovachich Márton György neve nem ismeretlen a tudománytörténet kutatója előtt — szélesebb körben azonban sohasem vált ismertté. Pedig a magyar jogtörténetnek, s ezen túlmenően a kor tudományos életének egyik legkiemelkedőbb jelensége Kovachich, a szerény állású kamarai levéltári tisztviselő, aki a jozefinizmus éveiben az első kultúrtörténeti igényű magyarországi folyóiratot, a Merkur von Ungarnt írja és adja ki, 1790-től kezdve pedig a magyar jogtörténet forrásainak feltárására teszi fel életét, s hihetetlen szívóssággal, egész lényét betöltő szenvedéllyel szerény anyagi lehetőségei mellett is nagyszámú értékes forráskiadványt publikál, s sokszorosan nagyobb számú kéziratos kötetet gyűjt össze; ötletekben gazdag, olykor rendkívül modern tervezeteket ír a jogtörténet és a történeti tudományok más ágazatainak műveléséről; kísérletet tesz a történeti forrásanyag gyűjtésének intézményes megszervezésére, s ennek meghiúsulásával — második Kazinczyként — hatalmas levelezést bonyolít le kora tudósaival s a kutatásai iránt érdeklődő nemesség-értelmiség tagjaival, nagy erőfeszítéseket téve a főnemesség, főpapság anyagi támogatásának megnyerésére hatalmas terveihez. Nagy ered194