AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár alapítólevele

Végül megjegyzi, hogy e királyi elhatározásról, a nemzeti könyvtár életrehívásának engedélyezéséről az udvari kancellária július 2-án értesítette Széchényit. A dolgoknak ebben a stádiumában kerülhetett csak sor Széchényi Ferenc részéről a tulajdonképpeni alapítólevél kiállítására. De még most is hónapokig tartott, amíg a létesítendő könyvtár elhelyezésének, felállításának és a személyzet biztosításának kérdései elrendeződtek. November 25-e lett, mire alapító oklevelét Széchényi a bécsi udvari kancelláriában benyújthatta s kérhette ennek királyi megerősítését és ünnepélyes diploma formájában való kiadását. Ekkor azonban az akció már tulajdonképpen be is fejeződött. A kérelmezett diplomát a kancellária már a következő napon kiállította. Kollányi műve mindezekről a mozzanatokról is híven beszámol, ámde előadása ebben a szakaszban feltűnően összeszűkül: nemcsak az iratok megfelelő terjedelmű tartalmi bemutatásától tekint el, hanem idevágó fontos tudnivalók közlésétől is. Minthogy az alapítólevél minden fontos kérdése szerepelt már a Széchényi-féle márciusi felajánló iratban is, Kollányi számára feleslegesnek tűnt ezzel a végső okmánnyal való tüzetes foglalkozás. A pozitivista történetíró csak az adatok egyezésére figyelt, az alapítólevél fogalmazásában kifejeződő mélyebb történeti értelemnek nem tulajdonított fontosságot. Ezért tekintett el az alapítás szóban forgó legfontosabb dokumentumainak szerényebb ismertetésétől is, sőt attól is, hogy levéltári lelőhelyüket és jelzetüket közölje. Pedig a hivatalos eljárás előkészítő fázisainál ezt minden esetben megtette. Az a kutató, aki az elmúlt években Kollányi munkájából kiindulva közelebbről akarta tanulmányozni a Széchényi Könyvtár alapítását megerősítő eredeti királyi diplomát, ehhez nem juthatott hozzá. Bár tudott dolog volt, hogy az oklevél kiállítását Széchényi Ferenc annak idején két példányban kérte, s hogy ezek egyikét az Országos Széchényi Könyvtárban, másikát saját családi levéltárában helyeztette el — egyik példány sem volt megtalálható. A Széchényi Könyvtárban csak szájhagyományként élt az alapítólevél emléke, hollétéről nem tudtak. Hasonló volt a helyzet az Országos Levéltárban őrzött Széchényilevéltárban is. Ennek, a háborús pusztulásból sértetlenül kikerült gazdag archívumnak vonatkozó helyén csupán az oklevél bádog tokja volt meg, maga az oklevél ismeretlen idő óta hiányzott. Ugy látszott tehát, hogy az eredetileg kiállított királyi diploma mindkét példánya elveszett. Az alapítólevél hiteles szövegét megismerni kívánó kutató számára így nem maradt más lehetőség, mint hogy az egykori kiállító hivatali szervnél, az udvari kancelláriai levéltárban keresse a fontos okmányt. Szerencsés esetben legalább a fogalmazványnak itt meg kellett lennie. A keresés valóban sikerrel járt. Az előadói ívvel nemcsak a fogalmazvány került elő, hanem annak mellékletei között megtalálható volt Széchényi Ferenc eredeti, saját kezűleg aláírt és gyűrűspecsétjével hitelesített adományozó nyilatkozata (fassio donationalis) és a királyi megerősítő diploma (litterae consensuales) egy tisztazati példánya is. Sőt az előadói íven utalást találtunk arra is, hogy a királyi diploma szövege be van vezetve a kancellária oklevélmásolati könyvébe, az ún. Királyi Könyvekbe, aminthogy az I. oszt. 60. kötetében a 829—832. lapon valóban elő is fordul. A kancelláriai levéltár 10,950/1802. sz. aktája tehát kezünkbe adta az alapítólevél hiteles szövegét, sőt emellett birtokába juttatott bennünket még néhány kisebb jelentőségű, de a diploma létrejötte szempontjából nem egészen érdektelen 183