AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár alapítólevele

kronológiai adatnak is. Kiderült belőle, hogy a királyi jóváhagyás november 26-i kelte tulajdonképpen a megszövegezés napja volt. Ekkor állította össze az illetékes kancelláriai fogalmazó az oklevél tervezetét. Ezután következett a díszes kivitelű ünnepélyes formájú diploma-példányok kiállítása: grafikusművésszel való megíratása és beköttetése. Ez kilenc napig tartott. Csak december 5-én került az ügydarab Lányi József kancelláriai tanácsos elé láttamozásra és másnap, 6-án geófPálffy Károly kancellár kiadmányozására, illetőleg az uralkodó elé aláírásra. A végső hivatalos aktus, az expedíció pedig csak december 20-án történt meg. A kutatásnak ebben a stádiumában úgy látszott, hogy az autentikus szöveg megtalálásával elértük az elérhető legtöbbet. A kancellária által ünnepélyes formában kiállított két eredeti diploma sorsa azonban teljesen bizonytalannak látszott. A lemondás mégis korai volt. Valamivel később ui. ez a kérdés is tisztázódott, sőt megkerültek maguk a diplomák is. Az első kedvező fordulat a Széchényi Könyvtárban következett be. Itt 1966 szeptemberében az egyik páncélszekrényben bizalmas iratok csomagjában az igazgatási osztály vezetője, Horváth Viktor bukkant rá az elveszettnek hitt alapítólevélre, csakhogy különös módon nem a Széchényi Könyvtár példányára, hanem — a tulaj donbélyegző bizonysága szerint — a Széchényi-család levéltárába tartozóra. Hogy ez mikor, milyen körülmények között került ide, nem lehetett megállapítani, aminthogy nem nyújt támpontot erre az Országos Levéltárban a Széchényi-család levéltárának megfelelő helyén levő őrjegy sem. 1967 nyarán újabb meglepetésként napfényre került az elveszettnek hitt másik diploma-példány is. Ezt a jelen közlemény írója találta meg az Országos Levéltár regnicolaris levéltárában, ahol a Magyar Nemzeti Múzeumot érintő alapítványi levelek, adásvételi szerződések, ajándékozó oklevelek után kutatott. Az „Archívum Regni, Ladula 10. Museum Nationale" jelzetű iratcsomóban a No. 1. irat helyén egy utalólap feküdt „Lásd külön bádogtokban" felirattal. A raktárból kikért bádogtok — meglepő módon — a Széchényi Könyvtár alapítólevelét tartalmazta. E példánynak az Archívum Eegnibe vagyis az „ország levéltára "-ba kerülését a következőképpen lehet megmagyarázni. Amikor József nádor fáradozása következtében az 1808: VIII. te. életre hívta a Magyar Nemzeti Múzeumot (amelybe az idáig önálló Széchényi Országos Könyvtár is beletagozódott), s amikor egy hatalmas arányú -társadalmi mozgalom során közületek és magánszemélyek rengeteg új alapítványt tettek a Múzeum céljaira — József nádor a Múzeum patrónusa szükségesnek tartotta ezeket az alapítványi okmányokat, nagy pénzösszegeket és egyéb javakat felajánló okiratokat, mint országos érdekű, közvagyont érintő dokumentumokat az ország levéltárában elhelyeztetni. Minden bizonnyal ebben az időben került ki a Széchényi Országos Könyvtár őrizetéből az intézet alapokmánya: a királyi megerősítő diplomának a könyvtár számára kiállított példánya is. Kezünkben lévén immár a Széchényi Könyvtár alapítólevelének minden hiteles példánya, úgy véljük: ideje, hogy az alapítás után 165 esztendővel végre a tudomány s egyszersmind a nyilvánosság elé tárjuk ezt a nevezetes dokumentumot. Közreadjuk tehát mind az eredeti latin szöveget, mind ennek magyar fordítását. Az alapítólevél már külső megjelenésével is kifejezni kívánja az alapítási aktus nagy jelentőségét: mindkét példány a legelőkelőbb, legünnepélyesebb for184