AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Markovits Györgyi: Egy illegális lap és József Attila. A Front.

Horváth János [Antal János]: „Szocialista" oktatás avagy: a boldog jövendő, vagy „szervezett munkás útja a tanon ckodástól a szakszervezeti tisztségig" Illyés Gyula: A hírlapíró P.[alasovszky] Ö. [dön]: Jó gyerekek parlamentje. . . Gereblyés László: Mérgezett nyilak Kozma József: Zene és ideológia Fel szocialisták. . . Sült galamb Pártkongresszusi riport — a karzatról. . . Mint a tartalomjegyzék is mutatja, a párt a Frontot olyan sajtóorgánumnak szánta, mely elsősorban a mozgalom kulturális problémáival foglalkozik. A lapban közölt három vers mindegyike élesen osztályharcos, ha ez más-más formában nyer is kifejezést. A cikkek — köztük a tartalomban fel nem sorolt kisebb közlemények, hírekis—nagy része munkáskultúrával, irodalommal, zenével foglalkozik. Az utolsó oldalon olvasható felhívás világosan kifejezi a lap tendenciáját: „Felkérjük olvasóinkat, írják meg tetszésük szerint való formában és terjedelemben, hogy milyen körülmények között, milyen személyes élmények és események hatása alatt ismerték föl, hogy a társadalom munkásokból és tőkésekből áll? Milyen élmény és gondolatsorozaton át jutottak el oda, hogy osztályharc van, milyen utakon jutottak el a szocializmushoz?" A vezércikk

18 rövid történelmi áttekintést ad a munkáskultúrmozgalom fejlődéséről, a szociáldemokrácia és az ellenforradalom egyezkedéséről, a baloldal új útkereséseiről. A cikk végén „Folyt, köv." áll, de a folytatást nem ismerjük, hiszen a Frontnak több száma nem jelenhetett meg. Kcdolányi János Tüntetés című írása kitűnő szatíra egy képzelt papi tüntetésről. „Munkát, kenyeret követel a magyar püspöki kar legújabb pásztorlevele" — idézi az Uj Nemzedéket. A magyar osztálybíróság el is értette az iróniát, amint ezt a psr iratai tanúsítják. Schönstein Sándor — nevét csak kezdőbetűkkel írták ki a lapban —- az egyik hazai napilap szovjetellenes cikkéből kiindulva kitűnő dialektikával bizonyítja, hogy „az anyaság glóriája éppen azoknak az anyáknak a feje felett ragyog", akik a Szovjetunióban a rászorulóknak anyatejet adnak. Ezzel szemben Horthyék Magyarországán sok szegény anya arra kényszerül, hogy saját gyermekét kiadja és másutt vállaljon dajkaságot. Ismerteti a pesti nagykörúti új vállalkozást, ahol egy liter anyatej, utcán át kimérve, harminc pengő: „íme, így fest az anyaság glóriája a polgári társadalomban." Boris Fiinyak cikke —- mely előzőleg a new-yorki Nationh&n jelent meg — friss, eleven képet rajzol a szovjet emberek alakuló, új életéről. A folyóirat egyik legszebb írása — a versek mellett — Kcdolányi Jánosnak Serényi Imre álnéven, Költő a börtönben című cikke. Mély líraisággal telített harcos tiltakozás Pákozdy Ferenc bebörtönzése ellen, aki a 100%-b&,n megjelent Vers című verséért félévi börtönbüntetést kapott. „Es megjelent még «Költő a börtönben» címmel egy Serényi Imre aláírású cikk a hathónapos börtönbüntetését töltő Pákozdy Ferencről. . . Emlékszem, maga József Attila volt az, aki erősködött, hogy írni kell a Pákozdy-ügyről. Hogy a Serényi név mögött ki rejtőzött, arra ma már nem emlékszem."

19 Tamás Aladár tehát nem emlékszik Kodolányi álnevére, de Vértes György sem, mint írja: „A Frontban Antal János (Horváth János néven) a szocialita oktatásról írt, amely 303