AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

ről, a bányahelyek megtalálásának módozatairól esik benne szó; a szöveget a szerzők számos szakmailag érdekes vízfestmény-vázlattal egészítették ki. (Fol. Germ. 1120.) 1695-ből német területről származik Balthasar Bossier Bergk-Bau-Spiegelje: bányászati, bányaépítési és fémmegmunkálási kézikönyv. A tulajdonos Kovachich (hogy hozzá honnan került, nem állapítható meg) szerint autográf mű, és megjelent nyomtatásban is; kézikönyvek azonban nem ismerik a szerzőt. (Fol. Germ. 484.) E két mű nem a magyarországi gyakorlatot tükrözi, de meglétük Magyarországon megengedi azt a következtetést, hogy bizonyos hatást gyakorolhattak az itteni bányaművelésre. A bányászati kéziratok második csoportjában a bányák és felügyeleti hatóságaik hivatalos működése során keletkezett irományokat, s a bányákra vonatkozó leírásokat ismertetjük. Ezek között található az OSZK Kézirattárának egyetlen részben középkori bányászati kézirata, a Liber civitatis Szomolnok. Az 1414től a XVIII. század első harmadáig terjedő anyagot tartalmazó, latin és német nyelvű kötetben legnagyobbrészt a város által kibocsátott bányászati vonatkozású okiratok foglaltatnak; mellettük található a város részére Matthias Ten gier de Lichtefels királyi bányaigazgató által 1498-ban kiadott bányajog, valamint a későbbi időkből a városhoz intézett levelek is. (Clmae 385.) Ugyancsak jelentős — és ismeretlennek látszó — bár nem közvetlenül a bányászattörténet tudományos vonatkozásait feltáró forrás a besztercebányai bányaszámadási könyvek 1635— 1640. évi kötete. (Fol. Germ. 1323.) Néhány akta a XVI—XVII. századból (Fol. Germ. 752.) a bányák igazgatására vonatkozóan, s egy terjedelmes (1294 p.), ismeretlen rendeltetésű másolatgyűjtemény (Diplomata, privilegia, decreta, repraesentationes in re montanistica. Fol. Germ. 480.), mely főleg Erdély és a Délvidék bányászatára, s részben más természetű, anyagi vonatkozású ügyeire tartalmaz aktaszerű és egyéb anyagot a XVIII. század első negyedéből—alkotják a következő láncszemeket a sorozatban. A XVIII. század második feléből néhány hivatalos jellegű beszámoló maradt fenn: Elias Schmidegg áttekintése a Selmecbányái állapotokról, a bánya jövedelmezőségének vizsgálatával, s ennek kapcsán technikai természetű adatokkal is (Quart. Germ. 275.), Johann Gottlieb Gr. v. Stumpfer Selmecbányái főkamaragróf jelentése Nagybánya, Felsőbánya és Kapnikbánya bányászati és erdészeti kérdéseiről — sok technikai vonatkozással, a hibák felsorolásával és a javítás eszközeinek megjelölésével (Fol. Germ. 1125.), s a milovai (Arad m.) rézbánya vizitációja során 1794-ben keletkezett beszámoló (Fol. Germ. 1175.). A század hatvanas-hetvenes éveinek fordulójáról származik a Szatmár megyei Illova község arany-, ezüst-, réz- és ólombányájára vonatkozó, Franz Anton Hellertől testvéréhez intézett levél- és jelentésanyag (Fol. Germ. 716.); valamint Fischer József br. Johann Fiedler von Trümmer ellen (s PulszJcy Sámuelnek és Dobay Gábornak Fischer ellen) a Rudló és Agyagos birtokokon létesített bányák ügyében indított perének iratai (Fol. Germ. 1197.). E csoportban említhető még az oravicai bányaigazgatósági iratoknak az OSZK-ban levő kötege (néhány XVIII. századi, sok 1848—49-ből származó irat, Fol. Hung. 1934.), Wenzel Gusztáv jegyzetei és másolatai a magyar bányavárosokra vonatkozólag: az Országos Levéltár középkori és újkori állagaiban és bányavárosi levéltárakban gyűjtött másolat és kivonatanyag, Wenzel bányászattörténeti öszszefoglaló művének forrásanyaga. (Quart. Hung. 1495.) A magyarországi bányákra vonatkozó leírások közül az OSZK Kézirattárában a legrégibb Franz Ernst BrücJcmann, a Magyarországot jól ismerő wolffenbütteli 166