AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

orvos és természettudós Magnalia Dei in locis subterraneis c, a világ bányászatáról írott nagy munkájának magyar vonatkozású fejezeteiről készített másolat. A Magyarországon nyomtatásban is ritka mű másolat-részletét két bányagép vázlatos rajza teszi érdekesebbé. (Fol. Germ. 479.) Ugyancsak átfogóan tárgyalja a magyarországi bányák helyzetét az 1760 körül írott, szerzője nevét el nem áruló Nachricht von den Bergwerken in dem Königreich Hungarn c. kézirat (Fol. Germ. 483. és Fol. Germ. 1407. 2 pld.), amely a bányák történetét, igazgatását, állapotukat, a művelési gyakorlatot írja le. Ugyanebből az évből maradt fenn (másolatban) egy rövidebb leírás a hét bányavárosról, amely esetenként ismerteti a hely fekvését, a művelés kezdeteit, a városi rendtartást, a fejlődés irányát, a műszaki munkát és az azt végző személyzetet. (Fol. Germ. 1142.)—Már a XIX. századba vezet át két rövidebb, speciális érdekű bányaleírás: az egyiket Breuer Mátyás ügyvéd és bányatanácsos készítette a nagybányai bányászat helyzetéről (történeti bevezetéssel és javaslatokkal) Bainer főherceg részére 1810-ben, amikor ez beutazta a bányakerületet (Fol. Germ. 1168.). A bányászat határterületén mozog és az ezekben az évszázadokban meglevő sajátos összefüggéseire világít rá egy magyar nyelvű kis kézirat a kolozsmonostori bányákról a XVIII. század végéről, XIX. század elejéről: a kötet első része rejtett kincsekről szól és azok megtalálásának módjáról; majd rátér annak tárgyalására, hogyan lehet felismerni azt, hogy a föld alatt fém rejtőzik; ismerteti a varázsvesszős eljárást és egy másik hasonló fémfeltalálási módozatot. (Oct. Hung. 681.) A bányaleírások utolsó csoportja a XIX. század elejéről származik, és részben újságok részére készült beszámolónak látszik, részben az akkor létesült, és a bányatermékek gyűjtését megkezdő Nemzeti Múzeum részére beküldött jelentésnek. (Egyesek közülök az Acta Litteraria Musei Nationalis Hungarici 1. kötetében napvilágot is láttak.) Említést érdemel egy beszámoló Fazola tollából & diósgyőri vasműveknél folyó műveletekről (Fol. Germ. 882.), s néhány magyarországi bánya vázlatos rajza. (Fol. Lat. 3748., a többi leírás jelzete: Fol. Hung. 1165, Quart. Hung. 664. Fol. Germ. 796, Quart. Germ. 434,987. Egy a XIX. század végéről származó jelentés Balánbánya rézbányászatáról: Oct. Germ. 219.) Mindezek a beszámolók, éppúgy, mint a bányák történetére vonatkozó hivatalos iratanyag, mint említettük, a bányászat tudományos-technikai ágazatainak történetére is fényt vetnek, ha az erre vonatkozó adatok nagymértékben keverednek is a bányászat gazdasági-társadalmi-jogi vonatkozásait megvilágító részletekkel. A harmadik csoportként említett és csak röviden áttekintendő bányajogi anyag első egységét a törvényszövegek alkotják. A törvények és egyéb rendelkezések kéziratai érdemi anyagot nem nyújtanak, szövegüket kiadták. (Extractus decretorum Begni Hungáriáé de mineris. XVI. századiFol.Lat. 766.; Maximiliani II. Codex montano-metallurgicus. 1572. XVII. századi másolat a Selmecbányái kamaragrófság használatára. Fol. Germ. 482.; erdélyi bányászati törvény, 1747. Quart. Lat. 515.; és egy nem magyar vonatkozású rendelkezés: György bajor herceg a XV. század végén kiadott Pergwerclcsordnung-]a másolatban, Fol. Germ. 478.) Ehhez kapcsolódva kell megemlítenünk az 1791-ben kirendelt Deputatio in montanisticis 1793—1794. évi irományainak többszörös másolatban és az Országos Levéltárban is meglevő köteteit; ezek a Selmecbányán ülésező bizottság protokollumát, törvénytervezeteit, ezek módosításait tartalmazzák; az anyag egy része, hasonlóan az 179l-es deputációk egyéb irataihoz, 1826-ban nyomtatásban is napvilágot látott. {Fol. Lat. 660, 688, 696. és a vegyes anyagot tartalmazó Fol. Lat. 646. és 673.) 167