AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Unesco egyezmények a nemzetközi kiadványcsere szabályozására

pel az „egyéb kiadványok" kifejezés, amelyekben a szerződő felek szabadon meg állapodhatnak. Végeredményben tehát az Értekezlet igen óvatosan járt el és zárójelentése is kimondta, hogy „bár a hivatalos kiadványok és dokumentumok bizonyos fajtáit a szöveg felsorolja, a szakértő bizottság úgy érezte, hogy lehetetlenség olyan definíciót kidolgozni, amely minden állam számára elfogadható lenne és így leghelyesebb a cserére rendelkezésre álló hivatalos kiadványok körét magukra a szerződő felekre bízni". Az államok szabad elhatározását biztosító 2. bekezdés több állam javaslatára* került a szövegbe, a magyar vélemény is ezt kívánta az írásban kiküldött hozzászólásban. Sajnos az 1886-os egyezmények azon kritériuma, mely szerint a szóban forgó anyagnak a „kormányhatóságok rendelete alapján és azok költségére" kellett megjelennie, az új egyezményekbe is belekerült, ami nagyon zavarná a szocialista államokat, ha a 2. bekezdés nem adna szabad kezet nekik. A vita egyik hozzászólásából azonban az is kiderült, hogy ezzel a megszorítással a helyi, önkormányzati jellegű kiadványokat akarták kikapcsolni. Erre utal a „kormányhatóságok" kifejezés előtt a hiteles szövegekben szereplő „nemzeti" jelző, ami a magyar fordításból sajnálatosan elmaradt. Egyébként a 2. bekezdés szinte feleslegessé teszi az elsőt, ahogy erre egy francia hozzászólás rámutatott, mert hiszen ha szabad a választás, akkor minek a felsorolás — mégis úgy véljük, hogy a lista jó alapot ad a kiinduláshoz. 3. cikk. A kétoldalú megállapodások Bár az egyezmény működéséhez elegendő, ha a csereszolgálatok egyszerű megállapodást kötnek a kicserélendő anyagra nézve és nincs szükség semmiféle formához kötött további bilaterális egyezményre, a kétoldalú megállapodások ügyét mégis az egyezménynek már az elejére felvették azzal a fogalmazással, hogy az államok egymással bilaterális megállapodásokat köthetnek, ha ezt szükségesnek vélik az egyezmény végrehajtása vagy kiterjesztése céljából. G. Busse szerint ezek a megállapodások az egyezmény működése szempontjából konstitutív jellegűek, nem úgy mint az általános egyezmény megfelelő tartalmú cikke, amely éppen kisebb jelentőségénél fogva a 12. helyre került. W. Cox ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az új egyezmény mégiscsak feleslegessé fogja tenni a formális bilaterális államközi egyezményeket, mert ezek helyébe minden különösebb formaság nélkül a csereszolgálatok által megköthető egyszerű megállapodások fognak lépni. Az új egyezmény nélkül sok állam viszont belső jogszabályai értelmében nem kerülhette volna el a körülményes diplomáciai aktusokat, számukra tehát az új egyezmények jelentős könnyebbséget kell hogy hozzanak. 4. cikk. A csere lebonyolításával megbízott országos szervek Az egyezmény igen fontos szerepet szán a nemzeti csereszerveknek. Az általános egyezményben „csereszolgálatokról" (exchange services, services d'échanges) van szó, itt viszont nemzeti cserehatóságok^ól (national exchange authorities, autoritás nationales chargées des échanges) van szó. Míg az általános egyezménynél a csereszolgálatokra lehet bízni bizonyos funkciókat, ennél az egyezménynél anemzeti cserehatóságra, vagy ennek hiányában más kijelölt központi szervre kell bízni a csere lebonyolítását. A két egyezmény közötti különbség itt rejlik: itt 46