AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Kozocsa Sándor: Casanova Magyarországon

118. (?) kiadása, s részletesen ismertette börtönből való szökésének históriáját saját elbeszélése alapján.

9 Casanova szökésé-t tárgyalja Tóth Béla méltán híres könyvében, a Mendemondák-bsni.

10 Alig telt el három év a Casanova-cikk megjelenése óta s Ruzitska Ármin kiadóvállalata új fordítás-gyűjteménnyel jelentkezett: Casanova Emlékiratai (Casanova szerelmi hőstettei) címmel (1894.)

11 A tíz nyomtatott ívre terjedő válogatást a fordító nevének feltüntetése nélkül hozták forgalomba. 15 fejezetre osztja a Memoire-okdbt, s a következő részleteket tartalmazza: Bettina, Lucie, Nanette és Marton, A szép bérlőnő, Lucrecia, Cecil, Marina, Bellino, Catinella, Mile Quinson, O'Morphi, Vesian kisasszony, Farsang Velencében, Tonina, Barbarina, Lia, a szép zsidóleány, végül a farsangi bohóságok. A fordítás az addigak közt a leggördülékenyebb . A századfordulón (1899 és 1905 között) jelent meg a Memoire-ok a Rubinstein I. cég kiadásában négy kötetben Endrei Zalán (1870—1933)

12 író fordításában (a 4. kötet nem jelzi a fordító nevét.) „Díszkiadás képekkel"—hirdette a könyvet a kiadó. A művet Casanova előszava vezeti be, s 165 fejezetre osztva az anyagot, elsősorban a szerelmi részekkel tarkítja, s a kortörténeti jellegű leírásokat mellőzi. Végül a „Befejező soroF'-ban rövidítve közli Ligne herceg tanulmányát. Ez a fordítás is, mint az 1873-as, füzetekben jelent meg.

13 A rövidített, erősen átfésült, de elég jól olvasható fordítás rutinos író kezére vall. Az első fordítás (a Halasiféle) szemelvényes szöveganyagát, mint nyersfordítást stilizálta, módosította, és gyúrta át modernre. A Jövendő c. irodalmi és politikai folyóirat (Bródy Sándor lapja) második évfolyamának (1904) 11. számában Ruttkai György hírlapíró tollából jelent meg magyar nyelven az első komolyabb hangvételű cikk Casanová-ról: azzal indítja el gondolatsorát, hogy a ,,hírhedt saintgalti lovag még mindig él az emberiség emlékezetében. Rossz szolgálatot is tenne az igazságnak, aki a nevezetes kalandor személyét kisebbítené, és erkölcsi vonatkozásai miatt pálcát törne Casanova, az ember fölött, aki korának legszellemesebb és legérdekesebb férfiai közé tartozott", majd részletesen tárgyalta hőse életét, lényegében az akkor ismert források (Victor Ottomannva, és J. F. Meier-re hivatkozik) alapján.

14 Az új század hajnalán, 1902-ben ismét megjelentek a Memoire-ok Rozsnyai Károly kiadásában, „művészi kivitelű képekkel". A kiadó kalendáriumok, ismeretterjesztő művek és főleg ponyva-kiadványairól volt ismert. A címlap érdekessége a fordító megjelölése: „fordította Szász Károly", a jeles költő és műfordító, a hazai műfordítás történetének egyik úttörő klasszikusa, a Divina Commediánsük, a Nibelungen Liednek, Shakespeare és Moliére remekeinek, és még könyvtárra menő nyugati klasszikus írónak művészi tolmácsolója.

15 A könyvet Casanova előszava vezeti be, majd 14 fejezetben, a szöveget erősen megrövidítve, mutatja be a Memoire-t: a gyermekkortól kezdődően, Teréz, Nanette és Marton, Lucia, Lucrecia, Bellino, Melulla, Henriette, Krisztina, M. M. és 0. C, Tonina, Barbarina, (a velencei kaland kimaradt!) Baretné, Lia, a szép zsidólány, hogy csak a főbb állomásait idézzem a kiadványnak. A kötetet Ligne herceg Casanováról szóló töredékes jegyzetei zárják. Az átültetés majdnem ponyvaian könnyed, nem érezni rajta a nagy műfordító kezének nyomát. (1907-ben változatlan borítékkiadása jelent meg, úgy látszik, jó üzletnek bizonyult.)

16 Faragó Jenő, a könnyű műfaj egyik hazai művelője, 1902-ben operettet készített Casanova címmel Barna Izsó zenéjére. A súlytalan, háromfelvonásos, elő272