AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Szabadné Szegő Judit: Budai kölcsönkönyvtárak versengése a reformkorban

Budai kölcsönkönyvtárak versengése a reformkorban SZABADNÉ SZEGŐ JUDIT Reformkori jellegzetesség volt a céhbeli mestereknek, a kereskedelmi testületek tagjainak küzdelme, hogy termelési és értékesítési előjogaikat a „kontároktól", a ,,be nem jegyzett" kereskedőktől megóvják. A kíméletlen versengés az 1840-es évek elején a gyermekkorát élő vállalkozói ágban, a kölcsönkönyvtárosiban

1 is jelentkezett, mégpedig a gazdasági-társadalmi fejlődés tekintetében messze ikervárosa mögött maradó Budán is. Burián Pál budai könyvkereskedésének és kölcsönkönyvtárának történetét kutatva tárultak fel e konkurrenciaharc egyes jellemző dokumentumai. Már korábban ismert volt az a tény, hogy Burián az 1818-ban a hajóhíd budai hídfőjének szomszédságában megnyitott, és kölcsönkönyvtárral bővített üzletét a 30-as évek elején feleségére hagyta, és előbb Nagyváradra, majd Kolozsvárra költözött, ahol az egykorú magyar könyvkereskedelem egyik legnagyobb tekintélyévé emelkedett.

2 A budai üzletet Buriánné vezette, leánya és Bellosovics (Bellosovich) Károly „kebelbéli kereskedői segéd" közreműködésével. 1841-ben, amikor az európai gazdasági válság hatására a hiteleket nálunk is megszorították, s az üzleti világban pangás és pénzszűke állt elő,

3 a Burián-cég fizetésképtelenné vált, és 1841. szeptember 30-án bezárt. A pénzüket követelő hitelezők élén ott állt Bellosovics Károly, aki nemcsak hosszú ideje fizetetlen segédbérét követelte, hanem betáblázott kölcsönét, sőt a Buriánék egyik hitelezőjétől feltehetően vásárlás útján megszerzett adóslevél kifizetését is.

4 Még alighogy megkezdődött a csődeljárás a Burián-cég ellen, amikor 1841. november 11-én Bellosovics Károly—-Buda város tanácsának közvetítésével—antikvárium nyitásának engedélyezését kérte a Helytartótanácstól.

5 A kérelem támogatására a városi tanács 1841 decemberében azt írta, hogy az üzletnyitás engedélyezését mind Bellosovics szakértelme („Burián Pál-féle régi könyvekkel való kereskedésben mint felügyelő már 20 évek óta szolgálván"), mind „becsületes magaviselete" és vagyoni viszonyai indokolják. Vagyonát összesen 1786 pengőforintra (azaz 4465 váltóforintra) becsülték, beleértve 781,78 pengőforintnyi könyvállományát is.

6 A Helytartótanács — amelynek cenzúraosztálya látta el a könyvüzletek és kölcsönkönyvtárak felügyeletét — a reformkor politikai viszonyai között nem könnyen hajlott az engedély megadására. Leiratában azt közölte a várossal, hogy felterjesztéséből sem Bellosovics vagyoni helyzete, sem a „Burián féle könyv248