AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Szabadné Szegő Judit: Budai kölcsönkönyvtárak versengése a reformkorban

kereskedés helyébe felállítandó újabb ilyetén kereskedésnek sem szüksége, sem hasznossága ki nem világosod"[-ik] kellőképpen, s ezért további adatokat kért.

7 A városi tanács újabb felterjesztésében erre — helyesbítve korábbi közlését — Bellosovics „alaptőkéjét" immár 7000 váltóforintra becsülte, s az engedély megadását közérdeknek minősítette: „A folyamodó által felállítani szándékozott régi könyvekkeli kereskedés alázatos véleményünk szerint nemcsak felette kívánatos, hanem a szókvárosban lakó több mint 30 000 többnyire művelt osztályú ember kényelmére szükséges is. . ." A Helytartótanács a felterjesztés nyomán végre 1842. június 21-én engedélyt adott Bellosovicsn&k, „hogy a könyvvizsgálati szabályok megtartása mellett,, régi könyvekkel, anélkül azonban, hogy azokat kikölcsönözhetné, a városban,, nyílt boltban kereskedést űzhessen. . ."

8 Még meg sem született a Helytartótanácsnak ez a végső döntése, amikor Buriánék, akik a csődből megmentett könyvállományukkal a kölcsönzést folytatni kívánták, már tiltakoztak Bellosovics önálló működésének engedélyezése ellen. Kérelmük azonban nem talált meghallgatásra. Buda város tanácsának fent idézett véleménye érvényesült, amely Bellosovics üzletnyitásának engedélyezését a fennálló kulturális szükséglettel indokolta.

9 Az olvasóközönség növekvő érdeklődése is tükröződik abban, hogy Buriánék alig néhány hónap múlva újabb panaszokkal élhettek. Előbb Schalbig János nyugalmazott hajózási számvivő ellen emelték a könyvkölcsönzési jog „bitorlásának" vádját, és szabadultak meg ettől a titkos versenytársuktól,

10 majd újraBellosovics ellen fordultak. 1842 őszén Unverdorben Jánosné, Burián Amália (aki a csődbe jutott céget hamarosan a maga nevére irattá

11

) súlyos vádakat emelt Bellosovics ellen. Terjedelmes beadványa szerint az antikvárius — noha engedélye csak a könyvek árusítására szól — „kéz alatt" havi egy pengőforintos kölcsönzési díjért könyveket kölcsönöz, és ezzel károkat okoz a Burián-íéle kölcsönkönyvtárnak, amely pedig — a beadvány öndicsérő szavai szerint — sok, nagy költséggel beszerzett új, engedélyezett könyvével az olvasóközönség igényeit mind magasabb színvonalon képes kielégíteni. Saját kölcsönkönyvtára könyveinek engedélyezett voltát nem véletlenül hangsúlyozta, hanem éppen azért, hogy annál nyomatékosabban hívhassa fel a figyelmet konkurrensének állítólag a közre is „veszedelmes üzelmeire." Azzal vádolta Bellosovicsot, hogy a „legmagasabb törvénybe ütköző, betiltott, cenzúraellenes, az erkölcsöt és szemérmet megrontó, az erkölcstelenséget és kicsapongást ellenben pártoló és terjesztő könyveket" tart, éskölcsönöz annak ellenére, hogy tudnia kell, milyen szigorúan tilos mindez a könyvkereskedők, antikváriusok és kölcsönkönyvtártulajdonosok számára.

12 A beadvány nyomán, amely immár politikai jellegű visszaéléssel is vádolta, Bellosovicsot — hiszen a cenzúra-szabályok megsértése politikai véteknek számított — a Helytartótanács vizsgálatra utasította a várost. Bellosovics azonban,, akivel szerencséjére az iránta jóindulatú tanács a vádat menten közölte, úgy rendezte dolgait, hogy a helyszínre kiszálló „királyi könyvvizsgáló", noha könyvanyagát „szigorúan átvizsgálta", tiltott könyveket nem talált, és bizonyítatlan maradt az engedély nélküli könyvkölcsönzés vádja is.

13 Ugyancsak ez idő tájt maradt eredménytelen Unverdorbenné, Burián Amáliának az a kísérlete is, hogy megakadályozza a hazai könyvkereskedelemben gyorsan az elsők közé emelkedő Emich Gusztáv budai könyvkölcsönző tevékenységét. Emich, aki csak 1841 decemberében nyitotta meg pesti könyvkereskedését,. 249