AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919
déseit nem részletező utasítástervezete 53 szintén nem nyert szentesítést, és a kérdés végleges rendezésére nem is volt alkalmas. 1847-ben Mátray Gábor sürgeti ismét a könyvtári szabályzat elkészítését, melynek megszövegezéséhez fel is dolgozta a bécsi, prágai és müncheni könyvtárak rendszabályait, 54 de végül is csak 12 évvel később, a helytartótanács 1859. január 6-án kiadott német nyelvű múzeumi utasításai szabályozták elsőízben a könyvtár használatát. Ez az utasítás is inkább a kölcsönzés gyakorlatával foglalkozik részletesen, a helyi használatnak csupán öt paragrafust szentel, melyben az olvasást előzetes beiratkozáshoz köti, de csak azokra vonatkoztatva, akiket a könyvtáros személyesen nem ismer. A belépőjegy díjtalan és a könyv kikérésekor a teremfelügyelőnél leadandó. Egyszerre csak egyetlen könyv vagy kézirat adható ki használatra, abba bármiféle bejegyzést tenni tilos és megrongálása esetén büntetés fizetendő. Nem tér ki külön az utasítás — előzményeivel ellentétben — a tiltott könyvek kezelésére, feltehetőleg azért, mivel ezeknek jegyzékét a könyvtár megkapta, tehát a tisztviselők ismerték, az olvasók körében pedig nem kívánták hivatalosan publikálni olvasmányaik ilyetén cenzúrázását. Bővebb, pontosabb megfogalmazásban határozta meg az utasítás a kölcsönzés mikéntjét. A kölcsönző személyeket kizárólag a hivatalos hatóságok képviselőire, akadémiai tagokra és a nyilvános tanintézetek tanáraira korlátozta, rajtuk kívül a Pesten és Budán lakó, ismert nevű tudósok és művészek vehették igénybe, kaució ellenében, a könyvtár anyagát. De számukra is tilos volt a kéziratok, ritka vagy különösen értékes művek, tájékoztató kézikönyvek és a metszetek kölcsönzése. A kölcsönzés határidejét egy hónapban szabta meg, ennek elteltét figyelmeztetés, majd progresszíven emelkedő büntetés kiszabása követte. Evenkint egyszer, a könyvtár őszi rendezési-takarítási szünete idejére pedig valamennyi kölcsönvett könyv beszolgáltatását rendelte el. Az új utasítás egyes pontjai nagyjából megegyeznek a másik két pesti gyűjtemény, az Akadémiai és az Egyetemi Könyvtár érvényben levő rendelkezéseivel, 55 •a nemzeti könyvtár speciális szerepét nem juttatják kifejezésre. Létrejöttét ugyan régi igény érlelte meg, betartása azonban — mint a későbbiekben látni fogjuk — nem minden időben és minden esetben volt egyformán következetes. Az 1832—36-os országgyűlés kölcsönzési tilalmának már egy évtized eltelte után, úgy látszik, egyre kevésbé sikerült érvényt szerezni. Kubinyi 1849. évi utasításában ugyan még határozottan leszögezi, hogy „az országgyűlési kijelentéseknél fogva nem lévén szabad semmit a nemzeti múzeum gyűjteményeiből kikölcsönözni, ... ezután ... a gyűjteményi tárgyak csupán csak az épületben szolgálhatnak ismeretterjesztésül", 56 de egy évvel később kelt újabb utasítása 57 már a kölcsönzés szabályait foglalja össze. Sőt, ezek a szabályok, összehasonlítva az Akadémiai Könyvtár 1848-ban kelt szabályaival, meglehetősen liberálisak. A könyvek kölcsönzési idejét Kubinyi fél évben szabja meg (az Akadémiai Könyvtárban egy hónap a kölcsönzési idő), és biztosítja a hosszabbítás lehetőségét is. Kölcsönzési tilalom csak a „ritka és díszpéldányokra" vonatkozik (az Akadémiai Könyvtár a tilalmat kiterjeszti a „felütő munkákra" és a kéziratokra is), a kéziratokkal kapcsolatban egyáltalán nem intézkedik. Az utasításban az egyetlen megkötést az jelentette, hogy minden kölcsönzési kérelmet előzetesen az igazgatónak kellett felülvizsgálnia és engedélyeznie. A kölcsönzésekről a könyvtárőr köteles volt nyilvántartást vezetni. Ez az első, rendszeresen vezetett nyilvántartás, amely a Széchényi Könyvtár közönség218