AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919
tására — hivatkozással a kutatók nagy számára. 45 Ezzel szemben, alig két héttel később a Bécsben megjelenő OesterreicJiischer Korrespondent hasábjain elmarasztaló közlemény jelent meg a Nemzeti Múzeum könyvtáráról, mely nehezményezte, hogy a magyar múlt kutatása szempontjából egyedülálló jelentőségű gyűjtemény, rendezetlen állapota miatt, évek óta hozzáférhetetlen, használatlan. 46 Mátray ugyan határozottan tiltakozik e megállapítás ellen: „Hamis egyébiránt azon hírlapi állítás, mintha a könyvtárat senki sem használhatná. Mert 1847-től fogva egyes tudósok mostanáig folytonosan használták mind a kéziratok, mind a nyomtatványok gyűjteményét." 47 De ugyancsak ő az említett időszak viszonyait kedvezőtlenül jellemzi Kazinczy Gáborhoz 1848 decemberében írott levelében, aki a kutatás lehetőségei iránt érdeklődött. A kért kéziratokba való betekintést — írja •— csak vagy a Kubinyi igazgató, vagy a saját lakásán tudja biztosítani, mivel a könyvtárteremben sem a fűtés, sem az olvasók kiszolgálásához szükséges felügyelet nem valósítható meg. 48 A zavartalan munkát a közben lejátszódó politikai események is akadályozták. Csak nehezen sikerült kivédeni az épület kórház céljára történő lefoglalását, a még rendezetlen, bekerítetlen Múzeum-kert pedig felváltva, előbb a magyar nemzetőrök, majd az osztrák katonák táborhelyéül szolgált, sőt az utóbbiak még az épület belső udvarait és folyosóit is megszállták. így nemcsak a veszélyeztetett termekben levő kézirat- és oklevélgyűjtemény biztonságosabb helyre szállítása nehezítette a feldolgozó- és kutatómunkát, de a helyükön maradt gyűjteményrészekben sem tették lehetővé a zavaros külső körülmények a tudományos búvárkodást. 49 Az abszolutizmus korának ezt követő évtizedében pedig a politikai és kulturális elnyomás befolyásolta kedvezőtlenül a nemzeti szellem kincseit őrző könyvtár fejlődését és az általa nyújtott kutatási lehetőségek megfelelő kihasználását. A vendégkönyv adatai ebben az időben már egyáltalán nem nyújtanak segítséget kutatásainkhoz. Az évenkinti aláírások számának fokozatos csökkenése (1848-ban pl. összesen három név!) arra enged következtetni, hogy a helyi használat méreteinek növekedésével a vendégkönyv már csak a kiemelkedő látogatók, tudományos nevet szerzett kutatók emlékét kívánta megörökíteni. Az első számszerű adatunk 1860-ból maradt fenn: ez év folyamán az őr szobájában (a külön olvasóterem igénye 1846-tól még ez ideig sem valósult meg) a kutatók 3553 nyomtatványt és 1808 kéziratot használtak. 50 Ez a szám naponta. — leszámítva a vasárnapok, ünnepek és az évi takarítás hozzávetőleges idejét — átlagosan kb. 16 egység használatát jelenti. Bár messze elmarad az Egyetemi Könyvtár egykorú forgalmi adatai mögött, megítélésénél figyelembe kell vennünk, hogy egyrészt az Egyetemi Könyvtár olvasóközönségének törzsét alkotó egyetemi hallgatók és gimnáziumi tanulók tanulmányi kéréseit a nemzeti könyvtár nem volt hivatott kielégíteni, és így ezek nem is nagy számban keresték fel. Másrészt az őr szobájában biztosítható olvasóhelyek száma erősen korlátozottvolt, végül pedig a nyitvatartási időt, a világítás megoldatlansága és a felügyelethiánya miatt csak napi négy órában állapították meg, délelőtt 9-től 1 óráig. 51 (Ugyanakkor az Egyetemi Könyvtár ez időben naponta nyolc órán át, 8—12-ig; és délután 4—8-ig állt az olvasók rendelkezésére. 52 ) A helybeni olvasás gyakorlatának első hivatalos szabályozására is e korszak, folyamán, 1859-ben került sor. Miller el nem fogadott tervezete után Kubinyi Ágoston 1845-ben inkább általánosságokban mozgó, a könyvtári használat kér2ir
