AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból
giai, meteorológiai, természetrajzi, orvosi problémák együttese, kérdés és felelet formájában. (Quart. Lat. 799.) Az eredeti, saját kezű részekkel kiegészített, s nyomtatásban meg nem jelent kézirat — amennyiben magyarországi tulajdonosé volt — jele annak, hogy a nagy tudós munkássága Magyarországon már a XVII. század első felében ismertté vált. 25 A másik — már száz évvel későbbi — töredékes kézirat a már említett Fischer Dániel műve: Dissertatio physica de ingenio Hungarorum címen a szerző az emberi szervezet mechanizmusáról, az emberi természetről, a temperamentumokról értekezik (Quart. Lat. 260.). Az OSZK Kézirattárának birtokában őrzött újabbkori természetrajzi anyag legjelentősebb egysége két, a XVIII. század végén, ill. a XIX. század elején működött magyarországi botanikus hagyatéka volt: Kitaibel Pál és Sadler József — előbbinek személye közismert, utóbbi a Nemzeti Múzeum Növénytárának őre s a pesti egyetemen a növénytan tanára volt — tudományos működésének emlékei. Kitaibel kéziratai idővel átkerültek a Nemzeti Múzeum Növénytárába; Sadler hagyatéka azonban, bizonyos szintén átadott részletektől eltekintve — sajnos a régebbi kézirattári rendezési elvnek megfelelően egységeire bontva — ma is az OSZK-ban található. E nagy terjedelmű, elsősorban növénytani tárgyú, de kisebb mértékben a természetrajz más ágaira is kiterjeszkedő hagyaték Sadler tudományos jegyzeteit, külföldi művekből készített kivonatait, növényleírásait, saját és mások botanikai műveinek kéziratait, természetraj zi-bibliográfiai anyaggyűjtéseit, természetrajzi céllal tett magyarországi utazásainak — s más tudósok hasonló utazásainak — leírásait tartalmazza, s a XIX. század húszas és harmincas éveinek magyarországi botanikatörténetére vonatkozóan a legjelentősebb kéziratos forrásanyag. 26 A nem Sadler hagyatékával, hanem más utakon az OSZK-ba bekerült természetrajzi anyag vegyes tartalmú „história naturalis"- kéziratokból, antropológiai és fiziológiai, továbbá ásványtani, növény- és állattani jegyzetekből, Magyarország egyes részeinek flóráját, faunáját vagy ásványvizeit ismertető leírásokból, ásvány-, növény- és rovargyűjtemények katalógusaiból, s néhány részletkérdéseket is tárgyaló tanulmányból áll. 27 Kiemelhetjük még közülök Peter Wierzbickinek Keszthely ritka növényeiről készített vízfestményeit (Fol. Lat. 4404.). 1820-ból, s az ugyanebben az évben Johann JReissinger pesti természetrajzprofesszor által a trónörökös technikai gyűjteménye számára a Magyarországon található nyersanyagokról (növényi, állati termékek, ásványok egyaránt) készített jegyzéket, az egyes tételek lelőhelyének megjelölésével (Fol. Germ. 1101.), s végül Stephan Endlichemek, az élete utolsó évében az Árpád-kori forrásokat publikáló, tragikus sorsú kiváló botanikusnak a növények szaporodásáról írott — 1838ban nyomtatásban is megjelent — kis tanulmányát (Quart. Germ. 876.). Amit a fentiekben a fizika és technika laza kapcsolatairól említettünk, az — ha talán kisebb mértékben is — de lényegében azonosan áll a biológia és ásványtan összefüggéseiről a mezőgazdaság és bányászat művelésének kérdéseivel. E két szakterület elsősorban az évszázados gyakorlatból leszűrt tapasztalatokból építette fel a maga rendszerét, s az elméleti tudományok csak viszonylag későn járulhattak hozzá e rendszer fejlesztéséhez. Különösképpen áll ez a mezőgazdaságra : legalábbis a kéziratanyagból kikövetkeztethetőleg a biológia és az élettantapasztalatai csak a XIX. század elején jelennek meg a mezőgazdaság különféle^ ágazataival foglalkozó művekben. E korszakból származik a könyvtár legterjedelmesebb ilyen tárgyú gyűjteménye is: a keszthelyi Georgikon jegyzetei, kézíi* 16a
