AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

I. A könyvtár életéből - Farkas László-Havassy Pál-Tombor Tibor: A nemzeti könyvtár új épülete a Budavári Palotában

3. „Bontsd le a régit, és kezd elölről az építkezést, ha a változtatás közel annyiba kerülne, mint egy új épület; mert az átalakítás kompromisszum, és a javítási és karbantartási költségek magasabbak, mint az új épületé." A tervezők tehát széleskörű szakirodalmi dokumentációval közelítették meg a kérdést, éppen a legfontosabb alapelvek tisztázására. Nyomon követték a könyvtárépítés fejlődését a „raktárkönyvtári elv" kialakulása óta napjainkig. Figyelembe vették azt a tanácsot is, amit egy kiváló néhai magyar könyvtáros, Erdélyi Pál (a róla elnevezett vasszerkezetű raktári állványzat és berendezés feltalálója) írt le 1912-ben.

47 „A könyvtárt építőnek legelőször azzal kell tisztában lennie, hogy épületét a saját könyvtára egyénisége szerint kell terveznie." (Abban az időben a szakirodalom még nem igen emlegette a „funkció" elnevezést.) Egy másik, külföldi, korunkbeli könyvtáros

48 lényegében ugyanezt a gondolatot a következőképpen fejezi ki: „Minden építészeti terv saját probléma-komplexumát adja, és mindegyiket a maga útján kell megoldani." A „saját egyéniség", a „saját probléma-komplexum" a tervezők előtt állt abban a leírásban, amelyet a könyvtár 1959-ben dolgozott ki „Az új Nemzeti Könyvtár építésének programtervezete" címen. Ez a gondosan megírt tanulmány nemcsak az összes alapkérdéseket foglalta össze elvi útmutatás és kívánalom formájában, de konkrét módon meghatározta a könyvtár területi igényeit is. 2. Funkcionális elhelyezés a) Elvi alapok Az elvi útmutatásoknak és a számszerű adatoknak az alapján kellett a könyvtár tervét elkészíteni, gondosan szem előtt tartva a könyvtár egységeinek funkcionális és szervezeti összefüggéseit, s egyeztetve a könyvtár szükségleteit az épület adottságaival. A Budavári Palota krisztinavárosi épületében elhelyezendő könyvtár, az épület adottságainál fogva, alapjábanvéve csak hagyományos elrendezésű lehet, tehát olyan, amelynek belső beosztása a klasszikus hármas tagoltság elvén: a könyvraktárak, az olvasótermek és a szolgálati helyiségek különállásán alapul. Egészen természetes viszont az, hogy az alapjában konzervatív, klasszikus elrendezésű könyvtárba be kell vinni minden olyan modern könyvtárépítési és berendezési elemet, aminek megvalósítására az épület lehetőséget ad. Itt egyébként meg kell jegyeznünk azt, hogy az európai tudományos nagy könyvtárakat — még a legújabban épülteket is — általábanvéve ma is a klasszikus hármas tagoltság elvének bizonyos módosított formák közt történő érvényesülése jellemzi. Ennek a hármas tagoltságnak teljes feloldására, az egyes könyvtári funkciók helyileg való teljes összeolvasztására irányuló törekvés gyakorlatilag inkább csak az amerikai új egyetemi könyvtári építkezéseknél tapasztalható. Az a modern könyvtárépítési elv azonban, hogy az olvasót közelebb kell hozni a könyvhöz, hogy helyre kell állítani az eleven kapcsolatot az olvasó és a könyv között, módot kell adni az olvasónak arra, hogy a könyvtár olvasóterében szabadon mozoghasson, s az általa kívánt könyveket a polcról sajátmaga kikereshesse — ez az elv ma már általánosan elfogadottnak tekinthető. Ennek az elvnek a megvalósítását tűzte ki célul a Programtervezet (32. és köv. 1). mikor az új épületben egy nagy olvasói térségben a közhasználatú általános olvasóterem mellett külön ifjúsági olvasóterem és több tudományos szakolvasóterem létesítését kívánta, a leggyakrab56