AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kovács Zoltán: A hazai szláv nyelvű lexikográfia (1945-től napjainkig)

elvi, elméleti, gyakorlati kérdéseinek ismertetése, megvitatása. Körvonalazni, ill. össze kellene állítani a különböző szótártípusokban felhasználható egységes címszóanyag- és kifejezéskészlet-alapot, rendszeressé kellene tenni a gyűjtést. A szótározott szókészleten belül ki kellene alakítani a szókincs különböző rétegeinek helyes, hozzávetőleges arányait a szótár terjedelmétől, jellegétől, céljától függően, s az egyes nyelvek sajátosságainak megfelelően. Másként vetődik fel a kérdés az idegennyelvű—magyar, ill. magyar—idegennyelvű szótárak esetében. Jó lenne, ha az egyes szótárak szerkesztésének alapvető kérdéseit a szótárszerkesztőség vagy a szótárak szerkesztői már előzetesen, a szótár megjelenése előtt közrebocsátanák valamilyen formában, hisz közismert, hogy a szótár használói az előszót úgyszólván figyelmen kívül hagyják. Megoldásra váró problémák, hogy mennyi nyelvtani, kiejtésbeli, hangsúlyozási tájékoztatást adjon a szótár és milyen formában, hogyan jelezze a szavak és az egyes szójelentések stiláris, hangulati értékét, mennyi régi nyelvi, tájnyelvi, szaknyelvi szó szerepeljen a köznyelv szavai mellett, stb. Egyes problémák megoldása nemcsak hazai, hanem nemzetközi összefogást is igényelne. A szakszótárak száma hazánkban is alighanem tovább fog gyarapodni, hiszen az igény a szakszótárak iránt egyre nő. A műszaki értelmező szótár sorozat célja az egységes magyar műszaki terminológia összefoglalása és részbeni megalkotása. Eddig 20 kötet jelent meg belőle. Tervbe van véve egy négykötetes műszaki értelmező szótár elkészítése is. A szótárak jellegével, nyelvi kereteivel, terjedelmének meghatározásával, valamint, hogy milyen formában és mértékben támaszkodhatnak az új szótárak a régebbiekre, saját gyűjtésre és szakmunkákra mint forrásokra, erőnket meghaladó vcltuk miatt e helyen nem foglalkozhatunk. Hasonlóképpen nem foglalkozhatunk sem a szójelentés szótári körülírásával, sem a többjelentésű szavak jelentésváltozatai elkülönítésével és sorrendbe állításának különféle módjaival. A közös szótári kiadványok (pl. magyar—lengyel szótár, stb.) száma is bővül, de egyéb problémák mellett a tervek összehangolása terén is vannak még tennivalók. 2. A kétnyelvű szótárak egy kisebb része általános szótár, a másik, nagyobb része szakszótár. Háromféle szótártípus alakult ki és vált be a gyakorlatban: nagyszótár (70—80 000 címszón felül), kéziszótár (kb. 40—60 0000 címszó) és kisszótár (kb. 20—30 000 címszó). Csaknem minden szláv nyelv képviselve van szótáraink között. (A magyarbolgár szótár Szófiában jelent meg 1956-ban.) Készülnek az illető országban, illetve itthon: a magyar—cseh nagyszótár a cseheknél, a magyar—lengyel kéziszótár a lengyeleknél, az ukrán—magyar kéziszótár az ukránokkal közösen (időközben megjelent), tervbe van véve az Akadémiánk Nyelvtudományi Intézetében az orosz és más nyelvek filológiai, illetve nyelvészeti kifejezéseinek a szótára (új munkatársak állítandók be, s a meglevő gyűjtés orientalisztikai, turkológiai anyaggal bővítendő), egy szlovák nyelvtörténeti szótár, (ami közösen készülne a szlovákokkal, de egyelőre még'kezdeti stádiumban van). E sorok írójának is számos szótári terve van. Az ukrán—magyar szótár előbbi megjelenését a földrajzi közelség s a történelmi kapcsolatok is megkívánták volna. Ugyanez mondható a szlovák—magyar és magyar—szlovák szótárakról is. Úgy látszik, hogy bizonyos esetekben egyes 373