AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

nem ez volt az első összeütközése a hatóságokkal — 3 heti fogházra, a könyvet elkobzásra és megsemmisítésre ítéli. Ma már humorosan hangzik, hogy a tábla főtárgyalásán az elnök eltávolította a hallgatóságot ,,a szeméremsértő sajtóközlemények ismertetésének időtartamára." A kúria 1934 szeptemberében, majd a bűntetőtörvényszék ismét 1935 februárjában hozta meg a végső ítéletet. Súlyosbítottak, a büntetést felemelték 3 hónapi és 16 napi fogházra. Érdekes a periratok között elfekvő eredeti gépelt, javított kézirat, továbbá Bozzay rendőrtanácsos jelentése, aki a lefoglalást foganatosította, a terjesztés megakadályozásához szükséges minden intézkedést megtett, és az Erkölcsrendészeti Hatóságot is értesítette. (PI Arch. B. tszk 8805—1933.) Több cenzúrális eset jut 1935-re is. Ezek közül csak kettőt említünk. Nemzetközi szempontból, s a világ munkásmozgalmának szempontjából különösen jelentősnek tartjuk a következőt: Barnahönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről. Fabry Zoltán előszavával (A szerkesztési munkát Balogh Edgár végezte. Bratislava 1934.) Mint ismeretes, az eredeti német Barnakönyv 1933 júliusában jelent meg Bázelben. A két hónappal később megkezdődő lipcsei per a könyv állításait mindenben alátámasztotta. Az első öt fejezet anyaga az eredetiből van kölcsönözve, ezeken kívül szerepel a könyvben Egon Ervin Kisch cikke, a lipcsei per lefolyása. Dimitrov záróbeszéde, a kultúra elleni irtóhadjárat. A könyv dokumentumokkal bizonyítja, hogy a per idején a kultúra jövője elválaszthatatlanul egybe van kapcsolva a munkásosztály szabadságharcával. A szellemi élcsapat műveit, Thomas Mann, Leonhard Frank, Freud Zsigmond, Wassermann, Stefan Zweig, Bert Brecht és mások könyveit égették el. A másik A sarló jegyében. Az új arcú magyaroktól a magyar szocialistákig. A Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga. — Pozsonyban, 1932-ben jelent meg ez az értékes dokumentumkötet, mely a munkásmozgalom szempontjából rendkívül jelentős. A belső fedőlapra rányomtatták, hogy „Elkobzás után második kiadás." A sarlós mozgalom 1928 és 1931 között nagy fejlődést futott be, irodalmi jellegű megmozdulásból, a népiességen keresztül eljutott a szocializmus elvi és gyakorlati programjához, 1931 őszén csatlakozott a forradalmi proletariátus osztályharcos programjához, egyes vezetői a párt tagjaivá lettek. „A Sarló szervezeti hivatása abban áll, hogy a fiatal magyar intelligenciát kvalitásai és lehetőségei szerint a proletariátus világfrontjába állítsa." (159. 1) A következő években egyre szaporodnak a könyvbetiltások. Csak a legjelentősebbek ismertetésére fogunk a továbbiakban szorítkozni. 352