AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

faerdő". Gábor Andor előszavából néhány szó: „... Olvasó, olvasd e könyvet, melynek hangja nyugodtabb, mint az enyém, s ha elolvastad, a te hangod lázadóbb lesz az enyémnél. Olvasd, s ha a szemed kidülled, s az idegeid rángatóznak is: olvasd tovább... Olvasd és sirasd el népedet!" Magyar Lajos Márianosztra. Riportsorozat apácabörtönőrökről és kommunista rabnőkről című könyve New Yorkban jelent meg, a Proletár Könyvkereskedés kiadásában. Elesszemű riporter hiteles, realista rajza a Mária-Nosztrára bezárt rabok életéről. A könyvet olvasva az ember nem tudja, vajon a lelki terror volt-e szörnyűbb, amellyel a kommunistákat az egyedül üdvözítő egyházhoz akarták elvezetni, vagy pedig a csendőrök által végrehajtott borzalmas kínzások.Értékes dokumentum Pogány Józsefnek, a Tanácsköztársaság volt hadügyi népbiztosának munkája, A fehér terror Magyarországon. Bécsben, 1920-ban, az ArbeiterBuchhandlung kiadásában jelent meg, s mint a többi hasonló témájú könyvre, erre is 1924-ben figyelt fel a cenzúra. Minden oldalról megvilágítja az ellenforradalmi diktatúra működését, annak gazdasági, politikai, kulturális rémuralmát. „A kultúrterror" című fejezet dokumentálja, hogy „A fehérterror nemcsak az eleven embert, hanem az élő forradalmi gondolatot is máglyára veti... hagyományai a középkor uralkodó és a maga egyetemességéért harcoló katolicizmusának módszereihez vezetik: az emberek elégetésével és indexre helyezésével új életre kelti az inkvizíció könyvégetését és indexre helyezését is..." Kitiltották Rácz Béla Vörösök és fehérek 70 év előtt. Az 1848—49-iki magyar ellenforradalom című, a Bécsi Magyar Kiadónál 1920-ban megjelent könyvét is. A szerző 49-et veti össze a fehérterrorral, s megállapítja, hogy „Haynau, a bresciai hiéna, a maga 114 kínzásnélküli sablonos kivégzésével lágyszívű szamaritánussá törpül a keresztény kurzus tisztjeivel, politikusaival és bíráival szemben." Fentiekkel együtt tiltották ki Szántó Béla: A magyarországi proletariátus osztályharca és diktatúrája című, Bécsben, 1920-ban megjelent munkáját is, valamint Nagy Andor Fergeteg című regényét, — mely szintén a Bécsi Magyar Kiadónál jelent meg. Címlapját Vértes Marcel rajzolta. A regény mind eszmei mind irodalmi szempontból gyenge. A szerző nem leplezi, hogy a proletárdiktatúra nem igen vonzotta, ezt szinte szenvtelenül ábrázolja. Ellenben amikor a fehérterror ábrázolására kerül a sor, egyszerre megnő írói ereje, ábrázoló képessége. Döbbenetes megjelenítő erővel festi a fehérterror állati kegyetlenségét egy meglepő képen keresztül: Lola, a főhős, az arisztokraták könnyűvérű kitartottja, aki minden erkölcsi tulajdonságot nélkülözni látszik, beleőrül a kínzások és gyilkolások látványába. A regény befejezése jelképes és jellemző: a darutollas fehér tisztek — miután elkövették borzalmas tetteiket — a vért lemosva kezükről, kicicomázva, vígan duhajkodnak. A szintén Bécsbe emigrált szociáldemokrata Diószeghy Tibor — akinek fejére Beniczky belügyminiszter ezer korona vérdíjat tűzött ki — írásai sem nyerték meg a horthysta hatóságok tetszését, érthető módon. Bök című verseskötetén kívül két prózai munkáját tiltották ki 1920-ban. Az egyik a Különvélemény, a másik A darutoll. Mindkettő Bécsben, az Ember kiadásában, a Színes Epekövek sorozatban látott napvilágot. Témájuk is azonos: a fehérterror. A darutoll —címeis utal tartalmára — címlapján Biró Mihály bronzplakettje látható. Több cikket tartalmaz, melyekben a fehérterror rémtetteit részletesen elemzi. A „Látta-e már Budapestet éjjel" című hátborzongatóan s egyben hitelesen számol be a daru340