AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

tollasok rémuralmáról. Horthyról így ír: „... vízi-gyilkosból a szárazföldi halál földi helytartójává avanzsált aranyrozettás tengerésztiszti-kabátot viselő molyette díszmagyar..." Egyetlenegy hazai, ezzel a periódussal foglalkozó könyvet találtunk, az is jóval későbbi megjelenésű. Mar tosi Mórocz János: Órák és napok egy ember életéből, a szerző kiadásában 1931-ben jelent meg Budapesten. Az előbb felsoroltakat emigráns, baloldali, kommunista meggyőződésű. írók írták. Ezt a könyvet pedig egy erősen vallásos érzelmű, nemesi származású ember, akit aztán a későbbi években a kényszer a jobboldalra hajtott. A mi szempontunkból azonban ez a könyve, ekkori hitvallása érdekes. Az előszóban elmondja a naplószerű kötet szerzője, hogy hat gyermeke van, nagyon szegény. Feljelentés következtében, állítólag a nemzeti hadsereg gyalázása miatt került az internálótáborba. „Koromfekete, vérpárás idők után jelentetem meg ezt a könyvet, amely csak töredékét n

y

u

J"tja Hajmasker, Zalaegerszeg borzalmainak és kegyetlenkedésének. Jajgatott a Duna, sikoltottak a nádasok és az erdő, foglyok tízezrei remegtek a börtönfalak között és az internálótáborokban, a magyar Szibériában, anyák, feleségek, testvérek futottak fiaik, férjeik, apáik után, a fehérterror ülte véres orgiáit. .. Ezek a naplótöredékek nem az író agyvelejében fogantak meg és nem a fantázia kohójában izzottak, hanem a szomorú és gyilkos valóság keltette életre... A magyar történelem legigazságtalanabb és legszégyenteljesebb napjai voltak ezek... ". A könyv mottója: „Kitüntetés az is, ha valakit becsületes és tisztességes magatartásáért a kormányzat üldöz és büntetéssel sújt." A napló 1919. december 20án kezdődik, utolsó dátuma 1929 szeptembere, amikor a szerzőt az Újpesti Közlöny és röplapok miatt újból 60 napi elzárásra és 450 pengő pénzbüntetésre ítélik. Megdöbbentő realitással írja le a hitlerista módszerekhez hasonló kínzásokat, a kényszermunkát, próbakivégzéseket, elevenen égetést. Sok konkrét adatot tartalmaz, a különítmények tevékenységét, a pribékek cselekedeteit, az internáltak nevét, a meggyilkoltak nevét, adatait. Vallásos érzületű ember írta, aki a fehérterrorral együtt az egyházat is leleplezi és végül arra az álláspontra jut hogy „úgy, ahogy a papok hiszik az istent, én nem hihetek benne." A könyv egészen ismeretlen. 1932 elején kobozták el, s rögtön megjelenésekor, 1931-ben került egy példánya köteles példányként az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol azt 1959-ben felvágatlan állapotban találtuk. 1926-ban tiltották ki Alexandra Kollontaj A család és a kommunizmus című munkáját, mely New Yorkban, a Proletár Könyvkereskedés kiadásában látott napvilágot. 341